Akciófilmbe oltott lexikon
„Az illető gyűjtő. Én is az vagyok. Tudom, hogy jár az agyuk.” – mondja a tolvajok nyomában járó magánnyomozó. A kérdés nem is az, ki mit gyűjt, hanem hogy miért.
Ahogy egyszer egy öreg barátom fogalmazott: akit egyszer a mozdony füstje megcsapott (nem a Moldova-féle, hanem a Fleischmanné), az örökké rabja marad a szenvedélyének, legyenek azok filmek, modellek, vagy akár filmbeli modellek.
Milorad Krstić thriller- és film noir-elemeket ötvöző alkotása nem is annyira a műkincsrablók utáni hajsza, mint inkább rejtélyvadászat. A filmben elrejtett utalások kibontása, a művészeti rétegek felfejtése: a témából adódó festészeti remekek mellett meghatározó trendek, különös divatok, korszakalkotó zenék és örökifjú oldtimerek kimeríthetetlen tárháza tárul elénk. Induljunk el most egy ilyen ösvényen, vagy inkább sztrádán. Az autókén.
Hagyjuk a Firenze utcáin csilingelő budapesti villamosokat, a Keletiből közvetlenül a chicagói pályaudvaron landoló Balcancar targoncát, vagy a Tátrától ugyancsak távolra szakadt Tatraplant (ahol a 87 ezúttal nem a méretarányra utal)! Maradjunk csak a filmklasszikusokból ismert típusoknál, amelyek mind feltűnnek egy-egy jelenetben. Ilyen például a Chevy Corvette és az AC Cobra, a Mercedes 300-as sportkupéja, a Volkswagen kultikus kisbusza és bogara, valamint a Citroen kacsája. A francia autógyár rút kiskocsiját később istennők követték a trónon: a DS és az SM. (Az első két betű franciául kiejtve déesse, azaz istennő, eszem a zuzáját.)
Előbbi Louis de Funès egész karrierjét végigkíséri: DS-sel üldözi Juve felügyelő Fantomast, miközben maga Fantomas is egy repülő „cápával” menekül; azokkal érkeznek a csendőrfilmek mindig szigorú, magasrangú parancsnokai; azzal jár A főnök inkognitóban Septime-je; de még a Heves jeges befagyasztott nagypapáját is egy ilyen mentőautó szállítja. Természetesen a korszak francia politikai vezetői is mind ezt a típust választották állami autónak: a legenda szerint Charles de Gaulle, az ötödik francia köztársaság első elnöke is egy DS-nek köszönhette az életét, amikor 1962-ben az Algéria függetlensége ellen küzdő titkos katonai szervezet merénylete során két kerekét is kilőtték autójának, ám az a különleges kormánygeometriának köszönhetően teljes sebességgel tovább tudott menni. Ezt az esetet dolgozták fel A Sakál napja című filmben, és ugyancsak ez a járgány köszön vissza Alain Delon főszereplésével A szamurájban (amit egy évtizeddel később Gengszterek sofőrje címen forgattak újra). Érdekes, hogy a Robert De Niro és Jean Reno nevével fémjelzett Ronin címe japánul azt jelenti: tanítómester nélküli szamuráj. Ebben egy BMW 535 és egy Peugeot 406 párharcának lehetünk tanúi, amivel már el is jutottunk az autós üldözésekig.
A legemlékezetesebb ilyen jelenetek is felelevenednek animációként: A chicagói tanúból Steve McQueen Mustangjától a James Bond névjegyévé vált Aston Martinig. E patinás márka DB5 típusával veszi fel a versenyt Pierce Brosnan az Aranyszemben a Famke Janssen alakította mafia-bérgyilkosnő Ferrari F355-ösével. A Roma Violenta pedig megmutatja, hogy tényleg minden út Rómába vezet: a felügyelő szerepében Maurizio Merli az olasz főváros hol itt, hol ott lezárt autópályáin ered Alfa Romeo Giuliajával a menekülő bankrablók BMW 2000-ese nyomába, és bármerre megy, mindig utoléri. Azután ott vannak a lépcsőnjáró autók: Belmondo Fiat 124-ese A betörésből (Zsiguli-fanoknak kötelező!), és a Kettős bűntény Hamburgban Plymouth Furyja, ahol egy frissiben szabadult kasszafúró újabb akcióját leplezendő fél Hamburgot roncsderbi-pályává változtatja. Furi, hogy mindkét filmben az üldözők Opelt használnak: a nem egy sebességrekorder, ám tenger nagy Rekord és Admiral mindenesetre jól bírja a strapát. A Francia kapcsolatban pedig Gene Hackman nyomozóként egy Pontiac LeMans-nal (a leghíresebb francia autóverseny-pályáról elnevezett amerikai járgánnyal) veszi üldözőbe a drogdílerek Lincoln Continentalját. S akinek a négykerekűek csatája nem elég, annak ott vannak a Konvoj 18 kerekű monstrumjai, melyek ölelésében igencsak kellemetlenül érezhették magukat a közéjük került járőrautók. A kamionosok afféle modern cowboyokként szállnak (mennek) szembe a seriffek által megtestesített hatalommal (vö. taxisblokád).
S ha már modell és modell (M&M's), ne menjünk el szó nélkül Edward Kienholz Back Seat Dodge ’38 című szobra mellett! Már csak azért se, mert annak botrányos bemutatója után a Los Angeles County Museum of Art-ra nehezedő politikai nyomásra nagyon hamar betiltották pornográf és istenkáromló elemei miatt. Ide kívánkozik még Marcel Duchamp faszékre (skandallum!) szerelt biciklikereke is, amellyel a francia művész azt akarta bizonyítani, milyen álszent dolog, hogy ha valami múzeumba kerül, rögtön megnő az ázsiója. Még akkor is, ha teljesen hétköznapi, gyári tömegtermékről van szó.
Mivel mozdonyfüsttel kezdtük, ne feledkezzünk meg Amerika legerősebb gőzmozdonyáról, a Pacific 231-esről! Ez már egy másik szál, nemcsak azért, mert az aszfaltot sínekre cseréljük, hanem mert a filmeket zenére. Arthur Honegger svájci zeneszerző adta ezt a címet szimfonikus tételének, a műelemzők többsége pedig olyannyira komolyan vette, hogy a partitúra minden ütemében felfedezni vélték a tengelyek és dugattyúk robaját, a fékek csikorgását. A kompozíció bemutatója 1924-ben hatalmas sikert hozott szerzőjének, mind a közönség, mind a kritika elhitte, hogy a zeneműnek valóban egy mozdony volt a modellje, maga Honegger pedig így fogalmazott: „Annyi és annyi kritikus írta már le aprólékosan lokomotívom száguldását a térben, hogy illetlen dolog volna meghazudtolnom őket.”
Honegger után az is kicsit illetlenség, ha Honeckerrel folytatjuk, de annyit mindenképp el kell mondani a film főhőséről, hogy apja 1967-ben Kelet-Berlinből disszidált Washingtonba (amikor ugyan az NDK-ban még WU regnált, de Amerikában már cseperedett a rablóbanda femme fatale-ja, MM), ahol a tudatalatti 16 mm-es filmekkel történő befolyásolásával kísérletezett, amire a CIA is felfigyelt. (A sok rövidítést majd ők kódfejtik.) Ettől lettek a fiának rémálmai, amelyekben ismert festmények karakterei törtek az életére. És emiatt döntött úgy, hogy – némi eufemizmussal – begyűjti a rá leselkedő „veszélyforrásokat” a világ legnagyobb múzeumaiból.
Már Ruben Brandt neve is két világhírű festő nevéből lett összegyúrva, maga a film pedig mintegy 330 műalkotást ágyaz a történetbe. Nem véletlen, hogy nyolc évig dolgozott rajta a Szlovéniában született, de a rendszerváltás óta Magyarországon élő szerb rendező, aki a forgatókönyvet is jegyzi. Tavaly Oscarra is jelölt filmje ezért olyan művészeti tudástár, amely híd lehet a moziba járó fiatalok és az oktatás között. Mert az ifjú nézőket (lássuk be, ők a legtöbb film célközönsége) hajtani fogja a kíváncsiság, hogy leleplezzék a rejtett üzeneteket. Így indult az okosmozi.hu webodal, amely segít, hogy az élményből tanulás, a tanulásból pedig élmény legyen. Vagyis hogy a lexikális tudást élményekbe csomagolva lehessen megszerezni. Ösztönzőleg hathat a tudásversenyre az is, hogy az alkotókból alakult Darwin Duffet Stúdió nyereményjátékot hirdetett a 12 és 18 év közötti nebulóknak: a legtöbb filmes utalást (festményt, szobrot, épületet, zenét) felismerők mozis relikviákkal, stúdiólátogatással vagy múzeumbérlettel lehetnek gazdagabbak. A különdíjak nyerteseinek pedig – például a fővárosi Vörösmarty Mihály Gimnáziumban – iskolai workshopot tartanak az animációs képalkotás, a közösségi média és az oktatás témakörében.
Cziglényi Boglárka, az OkosMozi interaktív Facebook-oldalának
szerkesztője úgy gondolja, mázlista, hogy a film által megigézett fiatalokkal
elsőként beszélhet, miután kiszédelegnek a vetítőteremből.
– Az egész olyan, mintha egy művészetközpontú,
virtuális diák-klubba szörfölnél. Mint valami
posztgraduális képzés, amin egy csomó új dolgot tanulhatok meg. Kezdve azzal,
hogy a művészet „becsavar” (ezt egy erdélyi tanuló mondta), „letapad” (ez egy
tanár véleménye), hogy „mindenben ott van” (a formatervezéstől egészen a
gondolatainkig), és hogy „a csápjai sok helyre elérnek”.
Az eredendően íróként és dramaturgként ismertté vált művésznő
a program oktatási referenseként több lépcsőn át vezeti az ifjakat a
mozivászontól a társművészetek mélyebb megismerése felé: a vetítést általában
közönségtalálkozó követi az alkotókkal, filmes szakemberekkel és művészettörténészekkel,
ami után szabadon beszélgethetnek a diákok és tanáraik a látottakról. Néhány
véleményt csokorba gyűjtöttünk, hogy mi is hódoljunk gyűjtői szenvedélyünknek:
Réka: Nemcsak ültem és néztem a filmet, hanem kerestem a
titkokat, tudat alatt folyamatosan ez foglalkoztatott.
Anikó: Ottmaradtunk a stáblista végéig, és a kreditekben ledöbbentett a filmes
utalások száma, hogy mennyi mindent bele tudtak sűríteni. Az különösen
tetszett, hogy ezek nem klisésen jelentek meg, hanem egy kis csavarral, mégis
fel lehetett ismerni.
Laura: Már háromszor láttam, és még mindig volt benne újdonság, sőt... Minél
többet tud az ember, annál több mindent vesz benne észre. Ezt lehet nézni egész
életedben.
Kata: Nekem az Uffizivel van személyes tapasztalatom, mivel jártam ott. De
voltak olyan művek a filmben, amiket még nem ismertem, és szívesen utánanéznék.
Milla: Már abból a 13 képből is, amit Ruben Brandt ellop, rengeteget lehet
tanulni. A film legnagyobb erénye, hogy emészthetővé tesz mély művészeti
tartalmakat is.
Jie: A nagy amerikai animációs filmek nagyon cukik, és az egész családot megszólítják.
De pontosan lehet tudni, hogy mit várhatsz. Engem jobban érdekel az, ami
különleges, amilyent még nem láttam.
És a másik oldal, vagyis a tanárok néhány jellemző hozzászólása:
Erika: A film arra ösztönöz, hogy utánajárjunk annak a
rengeteg utalásnak, ami el volt rejtve benne. Ha így el tud merülni valaki akár
csak egy művészeti ágban, az nagyon jó.
Orsi: Ez lenne a művészeti oktatás egyik legfontosabb
célja: hogy megtanítsa a gyereket arra, hogy azt keresse, ami el van rejtve a
műben.
Zsuzsa: Sok szálon el lehet indulni ebben a filmben.
Nemcsak a művészeti utalások mentén, de például valaki elgondolkozhat a
szorongásain, így sokféleképpen fel lehet dolgozni ezt a művet a tanórákon.
Mónika: Azáltal,
hogy itt nem órarendi keretek között, hanem egy történetbe illesztve jönnek
vissza ezek a műalkotások, ez sokkal közelebb hozza a gyerekekhez a művészetet.
Szabina: Arra is felhívja a figyelmet a film, hogy
érdemes ismerni a műveket. Kiguglizni sem tudunk semmit, ha nincs meg hozzá az
alapismeret.
Virág: Jó lenne, ha a srácok tényleg ezt nézegetnék a telefonjukon.
Eddig több mint két és félezer középiskolás láthatta
ingyenesen a filmet az Uránia Nemzeti Filmszínházban, ahová
szeptembertől újra várják a diákokat. Bár a kvízjáték első etápja véget ért, az
Emberi Erőforrások Minisztériuma által támogatott, „Enjoy Art!” mottóval
fémjelzett program keretében az OkosMozi csapata arra készül, hogy
más filmeket vagy egyéb alkotásokat is feldolgozzon, és hasonló interaktív
eseménysorozaton keresztül tegye vonzóvá és szerethetővé a művészeteket.
Tény, hogy Ruben Brandt nemcsak
műkincseket rabolt, hanem a mozinézők szívét is. Locarnói világpremierje óta lelkes
kritikák szegélyezik útját, merthogy világszerte nagy sikerrel járja a
filmfesztiválokat. Itthon már több mint 40 ezren nézték meg, és legutóbb ott
volt a 25 legjobb egészestés animáció között az Oscar-díj előszobájában.
Úgyhogy csak remélni tudjuk, hogy Milorad Krstić és csapata nem
hagy minket sokáig hasonló műélvezet nélkül.
