Filmhome
Regisztráció
Nem:
Születési adatok:

Van facebook profilod?
Csatlakozz!

A Regisztrálok vagy a Regisztráció facebookkal gomb lenyomásával elolvastam és elfogadtam az Általános Szerződési Feltételeket és az Adatvédelmi tájékoztatót!

Diákcsíny vagy bűntett?

2019-11-05 11:36 | wildwolf | 0 | ()   (0) | 0 szavazat
Itt az új generációs film. Ami apáinknak a Megáll az idő, nekünk meg a Moszkva tér volt, az gyerekeinknek a FOMO lehet. Buliból buliba csöppenünk, ahol minden kötelező kellék megvan: csajok, pia, még drog is. Vagyis teljesen aktuális történet.

Ezek a mai tinik már nem azon paráznak, mi lesz a magyar érettségin, hanem hogy mi lesz, ha kimaradnak a buliból. A FOMO ugyanis mozaikszó, a Fear of Missing Out rövidítése, ami kábé annyit tesz, mint félelem attól, hogy kihagynak minket valami jóból. A film látlelet a Z-generációról: rávilágít a netes nyilvánosságtól és a közösségi médiától való függésre és annak sokszor közveszélyes voltára.




A buliban megerőszakolt Lillát alakító László Pannát megformált szerepe és saját élete párhuzamairól kérdeztem.

Mennyire jellemző a FOMO-életérzés a korosztályodra, és mennyire érzed a magadénak?

 

Szerintem nemcsak a velem egykorúaknál van jelen, hanem mindenki aggódik amiatt, hogy mi mindenről csúszik le. Rám meg aztán ez különösen jellemző. Ha egyszer péntek este nem jutok el valahova, ahova szerettem volna, biztos vagyok benne, hogy életem bulijáról maradtam le. Holott nyilván nem, de mivel nem voltam ott, nem győződhetek meg az ellenkezőjéről. De tudtad, hogy a FOMO mellett már az ellenkezője is megjelent? Ez a JOMO, vagyis a Joy Of Missing Out azoknál, akik élvezik, hogy nem kell részt venniük valamiben, hogy kimaradhatnak a buliból. Nálam viszont ez úgy csapódik le, hogy annyira sem vagyok érdekes, hogy elhívjanak. De arra is sokszor gondolok, hogy miközben épp valami nem túl izgit csinálok, mások mennyivel jobban érezhetik magukat. Ebbe a social media nagyon belejátszik, amikor látod, hogy folyamatosan ki hol milyen szuper dolgokat posztol. És mivel mindenki csak a jó dolgokat kürtöli szét, olyan mintha csak nekem lennének szar napjaim. Amiket nyilván megosztani sincs kedvem.

 

Vagyis igaz az, amit a film állít, hogy ha nem vagy online, nem is létezel?           

 

Van az az angol mondás, hogy „pics or it didn’t happen”. Vagyis ha valamit nem tudsz igazolni fotókkal, olyan mintha meg se történt volna. Ugyanakkor egyértelműen az a jó buli, ahol eszedbe se jut, hogy elővedd a telefonod. Ezzel együtt tény, hogy manapság az ember nem engedheti meg magának, hogy két napig ne legyen online. Eleve az eseménymeghívók is mind interneten jönnek, mindenről onnan szerzünk tudomást. Mint ahogy a barátaink élményeiről is. És nyilván azt hozza fel elsőként a rendszer, ami a legtöbbeknek tetszik.

 

Ez nem csak amolyan lájkvadászat, ahogy a cégek is a kattintásszám alapján mérik a tetszésindexet?

 

Vannak olyanok, akik ha kiposztolnak egy képet, és nem jön rá elég lájk, inkább letörlik. És valóban lehet ezt úgy értékelni, mint egy negatív visszajelzést. Ha egy előző posztod több embert mozgatott meg, elkezd benned bizseregni valami, hogy most miért nem. Valamit rosszul csináltam? Szóval igen, szükségünk van a pozitív visszacsatolásokra. Én például mindig minden kommentet elolvasok.



 

A filmbéli gimiseket is a minél nagyobb nézettség motiválja. Saját YouTube-csatornát indítanak, ahova vicces (vagy annak szánt) videókat töltenek fel. A négy srác ökörködését látjuk, hitelesen, lendületesen és magyar filmtől szokatlan szókimondással. Már-már nézőként is magával ragad ez a bolondéria, míg csak el nem jutunk egy olyan pontig, ahonnan már nem szívesen mennénk tovább hőseinkkel. Mert mindennek van határa, vagy ahogy filmnyelvi leképezésben láthatjuk: egyszer túlcsordul a pohár. Persze akárcsak ők, mi is, sőt már a szüleink is szívatták egymást a suliban, csak hát az osztálytermi hőkezelést és a köpőcsövet mostanra felváltotta az online tér és az okostelefon. Így aztán újabb platformok nyíltak a kegyetlenkedésre, legyen az sima csúfolódás vagy durva lejáratás. A magát Falkának becéző csapat kedvenc időtöltése ugyanis olyan challange-videók készítése, amelyben egyre durvább kihívásokat kell teljesíteni. És ebben a kontextusban brahiból szexelni se különb, mint megmártózni a Dunában vagy egy privát medencében, esetleg felhörpinteni egy vizelettel higított felest vagy egy hamutál teljes tartalmát.  



 

Te is részt veszel netes kihívásokban? – faggatom tovább Pannát.

 

Én ilyen szempontból unalmas ember vagyok: csak a verses felkérésekhez csatlakoztam. A durvább challenge-ektől megpróbálom távol tartani magam. Inkább magam elé állítok olyan feladatokat, amikkel legyőzhetem a saját félelmeim. Például egy kicsit autisztikus vagyok, szeretem tudni, hogy mi mikor és hogyan fog történni (lehetőleg ugyanúgy, mint máskor), de mégis inkább rábízom magam a barátaimra, és hagyom, hogy tőlük függjön, hogy alakul az estém, még ha ez kívül esik is a komfortzónámon. Így feszegetem a saját határaim.

 

Ezzel el is jutottunk a film központi kérdéséhez: hol vannak a határok? És hogy lehet elkerülni, hogy mások, akikben megbízol, visszaélhessenek a bizalmaddal?

 

Magadban kell a határokat meghúzni. A megoldás egyszerű: jó emberekkel kell körülvenni magad. Mondjuk nekem könnyű, mert szinte burokban élek: a barátaim ugyanannak a szubkultúrának a részesei, így aztán egy rugóra jár az agyunk.



 

Ez biztos? Idézek a filmből: „az, hogy egy lány belemegy a játékaitokba, még nem jelenti azt, hogy meg is baszhatod”. Szóval mennyire egyértelműek ezek a jelzések mindenki számára?

 

Én a nyílt kommunikáció híve vagyok. Amikor a nem nemet jelent, az igen meg igent. Sokszor egy lány szívesen kezdene egy fiúval, mégis nemet mond, mert nem akarja olyan könnyen adni magát. Én arra buzdítok mindenkit, hogy ne kéresse magát, vállalja a szándékait és mondja ki, amit gondol. Múltkoriban láttam egy párt, ahol a srác a lány fenekére tette a kezét, aki meg határozottan feljebb húzta onnan. Ilyen egyszerűen lehet érzékeltetni a határokat. Persze van, amikor nehéz nemet mondani, de ezt akkor is muszáj bevállalni, ha abban a helyzetben kényelmetlenül érzed magad miatta. Hosszú távon kell gondolkodni.



 

A szülők is így gondolkodnak, azért is tiltják a gyerekeiket sok mindentől. Ez lehet a megoldás, hogy elkerülhető legyen a baj?


A tiltások nem vezetnek eredményre, sőt inkább ellenkező hatást váltanak ki. Anyukám is folyton aggódik, nehogy bajom essen, de én inkább nem is mondom meg, mikorra várjon haza, így nem lehet mit számon kérni rajtam.

 

Ha már szülőkről beszélünk, nem kerülhetjük meg édesapád, László Zsolt színészi múltját. Mennyire előnyös vagy terhes egy ilyen háttér a saját karriered szempontjából?

 

Semmiképpen nem rossz. Büszke vagyok, amikor azt mondják, hogy ő az ország legjobb színésze. És nem is ő az egyetlen a családban. Két húgom és két bátyám van, egyikük most jár a Színműre. Én is már kétszer próbálkoztam, de arra jutottam, hogy nem vagyunk egymásnak valók, az SZFE és én. Azt hiszem, nem is annyira színpadi fellépésekre vágyom – amire az egyetem felkészít –, sokkal inkább filmes szerepre. Komikus, hogy ez engem előbb talált meg, mint a bátyámat, pedig én nem is vagyok színész. Amúgy minden felvételin figyelmeztettek, hogy ez nem kimondottan családbarát szakma. Apukám is elég sokat van távol otthonról, és mivel én vagyok az első lány (a bátyáim mellett persze elég fiús lány), nem is igazán tudta, hogyan kezeljen. Most mindenesetre nagyon izgulok, mert a díszbemutatóra ő is jön, és nagyon kíváncsi vagyok, mit fog hozzá szólni...



 

Érdemes egy kitérőt szentelnünk a filmbéli apáknak is. „Milyen volt a buli?” – kérdezi a főszereplő Gergőt (Yorgos Goletsas) az apja. „Semmi extra” – hangzik a lakonikus válasz. Ami nem egyszerűen a szokásos kibúvó a beszélgetés alól, hanem azt is jelzi, hogy fel se fogja: egy ájulásig lerészegedett lányt megdugni akkor is nemi erőszak, ha nem kell őt kényszeríteni. Az elkövető fiú befolyásos üzletembernek tűnő faterjából (Stohl András) csak úgy süt a szigorba csomagolt praktikum, míg a bujdosásból hazatért Lilla és édesapja (Vincze Gábor Péter) újbóli találkozásának meghitt jelenetében szavak nélkül is tökéletesen érezzük a pozitív érzelmi hátteret.

 

A két szülő a gyerekek iskolájának igazgatói irodájában kerül egymással szembe. „Az én lányom nem olyan” – jelenti ki az egyik. „Az én fiam se olyan” – replikázik a másik. És tény, hogy bármi történt is, egyikük sem kurva vagy főgenya. A FOMO fő mondanivalója, hogy másutt kell keresni a felelősöket. Nem a hülyeségeket csináló fiatalokban, hanem az ennek melegágyául szolgáló környezetben. Vagyis magunkban. Bennünk, akik elfogadjuk, hogy minden csak pénz kérdése. Bennünk, akik felléphetnénk a pornókultúra ellen, de inkább kiskorú lányokra rejszolunk. Bennünk, akik simán napirendre térünk afelett, ha holokamunak nevezik a holokausztot. Bennünk, akik cigányozunk, ahelyett, hogy tennénk valamit a felzárkóztatásukért. Bennünk, akik inkább lemigránsozzuk a menekülteket, mintsem hogy segítenénk rajtuk. Bennünk, akik hajléktalanokat alázunk, csak mert mások is ugyanezt teszik.



 

A Falka tehát több, mint néhány elmeroggyant kölyök társulása: valódi kortünet. S eképp a FOMO is több, mint csak a Z-generáció életérzését tükröző film: maró társadalomkritika. Mert mindegy, hogy egy tanár, egy taxisofőr vagy egy kocsmatöltelék szájába adja a kinyilatkoztatásokat, hiszen belőlük áll a közösség. Az elsőfilmes Hartung Attila kényelmetlen kérdések elé állítja a nézőt. Azzal, hogy a történetet nem az áldozat, hanem az elkövető szemszögéből láttatja, rákényszerít, hogy átgondoljuk, mit tennénk hasonló helyzetben. Kimagyaráznánk a dolgot? Másra kennénk? Az áldozatot hibáztatnánk? Hagynánk, hogy a barátaink oldják meg helyettünk? Elsikáltatnánk apánkkal?

 

Akárhogy is, a legfontosabb, hogy elindít egy párbeszédet vagy akár vitát, és nem szabadulunk egykönnyen a hatása alól. A FOMO köré ezért egy komplett edukációs programot is felépítettek; a stáb kész elmenni iskolákba, hogy a Z osztály föltehesse a benne megfogalmazódott kérdéseket; a fearofmissingout.hu oldalon pedig olyan témákban kínálnak segítséget, mint a szexuális erőszak felismerhetősége, az interneten elkövetett tetteink és a vonatkozó jogszabályok, digitális lábnyomunk és a korántsem virtuális következmények. Érdemes megnézni, hogy még véletlenül se essünk a film szereplőihez hasonló hibákba!


A szerző így értékelte a filmet:
A szerző tovább írásai »
Legújabb kritikák
Díjnyertes dokuk ingyen!

2020.02.07 | wildwolf

Február 3. és 11. között öt többszörösen díjnyertes, egészestés dokumentumfilmet, továbbá egy rövidfilmet tesz elérhetővé a nemrégiben megalakult Magyar Dokumentumfilmesek Egyesülete (MADOKE). Ingyen...

Tovább olvasom »
Emlékezzünk a Holokausztra!

2020.01.26 | wildwolf

1945. január 27-én szabadította fel a Vörös Hadsereg az auschwitz-birkenaui koncentrációs tábort, így ez a nap lett a holokauszt nemzetközi emléknapja. Az idei ráadásul a hetvenötödik évforduló, így a...

Tovább olvasom »
Mozikban debütál a Netflix

2019.11.21 | wildwolf

Három filmmel indul a Netflix a hazai mozikban, méghozzá úgy, hogy mind egy héttel korábban lesz látható nagyvásznon, mint a streaming szolgáltató saját kínálatában: Az ír premierjét november 22-re, a...

Tovább olvasom »
Hamis tükörképek

2019.11.07 | wildwolf

Kezeket a szívekre! Ki nem adta még ki magát másnak, mint ami? Ki az, aki sosem tagadott le néhány évet a korából, hogy diákjegyet válthasson? Vagy fordítva: aki nem hazudta még többnek magát, hogy be...

Tovább olvasom »
Mégsem süllyedt el a hajó

2019.10.20 | wildwolf

Először áprilisi tréfának tűnt, amikor április 1-jén, alig 3 nappal a kiírt kezdés előtt a fesztivál közösségi oldalára kikerült a szűkszavú közlemény: „Az idei, 26. Titanic Nemzetközi Filmfesztivál i...

Tovább olvasom »
Filmek évada

2019.10.16 | wildwolf

A József Attila Színház azt találta ki, hogy az új évadban a filmé a főszerep. Persze nem csinálnak mozit a színházból, hanem olyan klasszikusok kerülnek a repertoárba, amelyek nemcsak a vásznon, hane...

Tovább olvasom »
Hamisgulyás és valódi vér

2019.08.31 | wildwolf

Véreim, magyar proletárok – mondhatnánk Adyval, hogy megadjuk a felütést ennek a Kádár-korszakba helyezett vámpírhistóriának, melynek ha örök életet nem is jósolunk a mozikban, azért a történet eredet...

Tovább olvasom »
Kosztümös pornó

2019.08.31 | wildwolf

Metoo – halljuk mostanság egyre többször a szexuális zaklatást kardélre tűző mozgalmároktól. Bár a szex ebben a filmben is főszerepet játszik, én most mégis inkább az eredeti értelmében használnám ezt...

Tovább olvasom »
Fehér éjszakák, sötét titkok

2019.07.18 | wildwolf

Szex, drogok, rock’n’roll. Erre számít az az amerikai baráti társaság, amely egy svédországi fesztivált vesz célba. Ám kissé elkalkulálják magukat: buli helyett szektás önkívület és kínos körtáncok vá...

Tovább olvasom »
Szappanbuborék

2019.06.05 | wildwolf

Sok mindenre asszociálhatunk a cím hallatán. A kívül színpompás, de belül üres dolgokra, az egyre növekvő, de előbb-utóbb szétpukkanó gazdagságra. Vagy ahogy Azuma Sindzsi filmjének főszereplője aposz...

Tovább olvasom »
Minden szál Pécsre vezet

2019.05.10 | wildwolf

Ami Miskolcnak az Edda, Szombathelynek az Anima, Debrecennek a Tankcsapda, Nyíregyházának az Alvin és a mókusok, vagy Székesfehérvárnak a Blahalouisiana, az Pécsnek a Kispál és a borz, a 30Y, a Halott...

Tovább olvasom »
Félezer éves jövőbelátó

2019.05.02 | wildwolf

Autó és helikopter, robot és örökmozgó, tank és aerodinamikailag tökéletesített lövedékek. Leonardo da Vinci agyában több mint félezer éve született meg mindez. Éppen ma 500 éve, hogy a zseniális láng...

Tovább olvasom »
A jó, a rossz és a versek

2019.04.30 | wildwolf

A legjobb film elismerésével együtt összesen négy díjat söpört be a Rossz versek a moziforgalmazású alkotások díjátadó gáláján. Nem csoda, hisz a címében Rossz film valóban zseniális.

Tovább olvasom »
Észt hét és szovjet idők

2019.03.24 | wildwolf

Farmotoros Ikarus Tallinn főterén. Azok voltak csak a szép idők! Vagy mégsem? Hiszen az ötvenes éveket nemcsak szép piros buszok, de fekete Pobjedák és Szibéria felé induló vasúti szerelvények is fémj...

Tovább olvasom »
Idén lenne 90 éves

2019.02.28 | wildwolf

Ökölvívó, úszóbajnok és rögbijátékos; erdőirtó, sínépítő és ruhatervező; szaxofonos, gitáros és zongorista; csodagyerek, feltaláló és zeneszerző; hajótervező, pilóta és autóversenyző; énekes, humorist...

Tovább olvasom »
X – A rendszerből törölve

2018.11.13 | wildwolf

Pánikbeteg rendőrnő és korrupt nyomozótárs, gyilkosság és öngyilkosság, autós üldözés és rendőrattak, forradalmár és anarchista, patkány és róka. Van itt minden, de a Liza, a rókatündér rendezője a le...

Tovább olvasom »
Dunkirk kritika

2017.07.22 | Mike Tyson

Christopher Nolan újfent megcsinálta és egy olyan háborús eposzt kreált, amire nem sokan számítottunk. Itt nem a minőségre gondolok, hanem, hogy mennyire újító és egyedi köntösbe tudta bújtatni a dunk...

Tovább olvasom »