Kosztümös pornó
Metoo – halljuk mostanság egyre többször a szexuális zaklatást kardélre tűző mozgalmároktól. Bár a szex ebben a filmben is főszerepet játszik, én most mégis inkább az eredeti értelmében használnám ezt a két szót.
Van olyan pasi, aki ne nézne szívesen erotikus filmeket, lapokat és képeket, legyenek azok nyomtatott vagy online felületen? Me too. Van olyan fényképész, akit a tájképek és sajtófotók mellett ne izgatna egy szép lányról készíthető portfólió lehetősége? Me too. Van olyan tollforgató, aki szerelmi légyottjainak emlékét soha ne örökítette volna meg írásban? Me too. És akad olyan, aki mindezt nem szokta nagydobra verni? Me too.
Elképzelem, hogy ha ezeket a kérdéseket mások előtt, nyilvánosan tenném fel, hány kéz emelkedne a magasba. Magam se igen tudom megmutatni ilyen tárgyú beszámolóimat és fotóimat, mert a nagy többség még manapság is csak titokban műveli az ilyesmit, kifelé inkább óvatos. Akkor képzeljék csak el, milyen lehetett ez a XX. század előestéjén, amikor még a fűző volt a divat, a nyalkabajszos ficsúrok és választottaik pedig csak a színfalak mögött vetkezhették le az illemtanórákon rájuk ragasztott manírokat.
És mégis volt ilyen. A Pajzán kíváncsiság alakjai ugyanis valódiak. Olyannyira, hogy a filmet a pornografikus írásairól ismert Pierre Louÿs és az ugyancsak irodalmi pályával (is) kacérkodó Marie de Régnier egymásról készített intim fotói ihlették.
– Ilyen meztelen képek nem csak prostituáltakról maradtak fenn ebből a korból? – tettem fel a kérdést a magyarországi premierre Budapestre látogató rendezőnek.
– Maga a fényképezőgép is viszonylag új volt ekkor – magyarázza Lou Jeunet –, az erotikus fotó meg még inkább. Azelőtt ilyet csak nyilvánosházakban láthatott az ember fia, az ember lánya meg csak akkor, ha maga is kurtizán volt. De míg az örömlányok eltakarták az arcukat a felvételeken, Marie egyenesen a kamerába nézett.
– Tekinthetjük őt a mai független nőideál előfutárának?
– Abszolút. Az aktfotózás jól szemlélteti Marie karakterének visszafogott naivából öntudatos amazonná válását. Amikor őt fényképezik, akkor is irányít, de aztán eljön az idő, amikor már ő akar a gép másik oldalára állni.
– A kosztümös filmek kedvelői nem tartják túl merésznek a
kosztümök nélküli jeleneteket?
– Nem öncélú a meztelenkedés, ezek sokkal inkább egy önmagát kereső korszak és a női identitás bátorságpróbáinak kimerevített pillanatai. Miközben ma jóval szabadabbnak tartjuk az erkölcseinket, nyomába se lépünk az akkori szerelmi kreativitásnak – vélekedett a rendezőnő.
Tény, hogy itt mindenki csábító, hódító, vágyakat kergető, félrekacsintó és titkos viszonyt folytató. Ahol mindenki annyira szeret valakit, hogy képes akár mással is osztozni rajta. A film egy olyan szerelmi háromszög története, amelyben két régi barát ugyanabba a lányba zúg bele. Marie-nak ugyan a kétes hírű dandyért dobog a szíve, de a tehetősebb Henrihoz megy hozzá. Pierre pedig szerelmi bánatában más lányokkal (köztük egy igéző algériai táncosnővel) vigasztalódik, és kalandjairól fényképekkel dokumentált naplót vezet, ami azután egyre inkább szövegekkel kiegészített fotóalbummá válik.
Így kap rá az aktfotózásra. Bár ez a hobbi elsőre irigylendőnek tűnik, azért van a történetnek egy igen keserű tanulsága: ha nem amellett kötsz ki, akivel szívesen leélnéd az életed, akkor azt egész életedben bánni fogod. Me too.