Szappanbuborék
Sok mindenre asszociálhatunk a cím hallatán. A kívül színpompás, de belül üres dolgokra, az egyre növekvő, de előbb-utóbb szétpukkanó gazdagságra. Vagy ahogy Azuma Sindzsi filmjének főszereplője aposztrofálja, ő maga a szappanbuborék, aki egyetlen dologra képes: hagyja magát sodortatni a széllel.
Érdekes, hogy ugyanezzel a címmel majd’ negyedszázada volt már egy magyar tévéjáték, amely egy sikeremberről szólt, aki mindent elért, amire valaki vágyhat: egy nagyvállalat tulajdonosa, politikai karrier vár rá, gyönyörű villája és még szebb felesége van. Nos, japán „követőjének” mindebből semmi sem jutott: Izumi a szeretet és törődés teljes hiányában tengeti életét, se kutyája, se macskája, mondhatni, se inuja, se maneki-nekója. Ezért aztán szerencséje se sok.
Piti rablásokból tartja fenn magát, védtelen öregekre és gyenge nőkre szakosodva, késsel fenyegetve áldozatait. Ám ahogy a rutinos mozinéző tudja, ahol egy fegyver előkerül, annak biztosan szerepe lesz. Ez a kés se ússza meg szárazon, ezért a fiúnak menekülnie kell: minél messzebb az elkövetés helyszínétől és minél távolabb önmagától, attól a becstelen és erőszakos figurától, aki nem szeretne lenni.
Így találja magát a vidéki Japán zordságában is fenséges díszletei között, ahol a véletlen egy balesetet szenvedett öregasszonyt sodor az útjába. Bár először sokkal jobban izgatja az elköthető motor, mint a sérült nő sorsa, mégis felülkerekedik benne jobbik énje, és segít a bajba jutotton. És jótett helyébe…, tudjátok. Bár nincs aranyhal, meg dzsinn, meg három kívánság, de a falu mindent megtesz, hogy jól érezze magát: minden szegletéből hordják neki az ínycsiklandó falatokat, összeismertetik egy kicsit idősebb, de kimondottan tetszetős lánnyal (akivel azért mégsem a szerelmi szál fog dominálni, de ennél többet nem árulhatok el anélkül, hogy szpojlereznék), sőt még pénzkereseti lehetőséget is biztosítanak számára.
Persze egy idegen házában nagy a kísértés. Legalább akkora, mint amikor a moziban melletted karnyújtásnyira ott ül valaki, akihez minden pillanatban kinyújtanád a karod. De mégsem teszed meg, mert nem „sötétben bujkáló ellenforradalmárként” akarsz hódítani. Egyáltalán, a bujkálásból is eleged van. Így van ezzel Izumi is, aki folyamatosan keresi, hol lehet eldugva a pénz, de mire rátalál, addigra arra is rájön, hogy nem lehet így élni. Vagy legalább is nem érdemes.
Ahogy Szenes Iván írta, „Szappanbuborék, szétpukkan a légbe, Minden pukkasztásnak pukkadás a vége”. Szép fejlődéstörténetnek lehetünk tanúi, kár hogy csak egyetlen vetítés erejéig. De a japán filmhét még a hétvégéig tart, úgyhogy nincs minden veszve. A nagy érdeklődésnek köszönhetően a nyitófilmen mindenesetre dugig volt a Toldi nagyterme (én is alig tudtam becsempészni valakit a nézőtérre), szóval, aki biztosra akar menni, az időben gondoskodjon jegyéről, bérletéről.