Híres mesterségem címere: gengszter
Párizs külkerületében járunk, ahol a lakótelepen nem sok szórakozás akad. Max az egykeréken motorozás, vagy a kislány, akit kitartóan követhetsz a fészbukon. Nem csoda, ha piti dílerek vesznek körül, és a mostohaapád is most jön ki a sittről. A nyomort csak tetézi, ha még anyád is lenyúlja a lóvéd.
A balfék Francois egy nagy balhéval szeretne kitörni ebből a kilátástalan helyzetből, hogy a mamahotelt saját medencés villára váltsa. A fedősztorihoz kell egy kísérő, az se árt, ha nőnemű, és itt jön megint a képbe a hőn szeretett (vagy vágyott) csajszi, aki azonban úgy viselkedik, mint valami insta-kurva. Főhősünket jól felspilázza, aztán közli a tarifát, ha folytatni kívánná. Márpedig ő kívánja. Így emelkedik a tét is: már nem elég néhány karton drog, egy egész hajórakománynyi kell.
Többet nem lenne ildomos elárulni a történetből, elég az hozzá, egyik fasság követi a másikat, és a kalasnyikovok is elsülnek. Romain Gavras már-már tartantinós vígjátéka kellően nem píszí módon egyszerre csap le a bulituristákra, a konteó-hívőkre, a sokadik generációs és az újhullámos migránsokra, meg a belőlük élőkre.
A videóklipjeivel berobbant rendező új filmje ráadásul olyan régi sztárokat is felvonultat, mint Isabelle Adjani (aki még hatvanon túl is dögös) és Vincent Cassel (akin ugyan látszik, hogy elmúlt ötven, ám bizonyára sok lány rá tudna még gerjedni).
De
ami a hab a tortán, az a magyar szinkron. A szöveget a Wellhello
frontembere, Fluor Tomi vette
kezelésbe, aki egy rövid szinkronszerepet is bevállalt barátaival, Diazzal és Ecküvel. Mellettük a hazai
gengszter-rap fejedelme, Ganxsta
Zolee és az összetéveszthetetlen akcentusú műsorvezető, Cooky is
megszólal. A gengszterkirálynő szerepében Für Anikót hallhatjuk, míg Csonka
András a kultikussá vált Gyűlölet című film után
25 évvel ismét Vincent Casselt szinkronizálja. A főszereplők hangját pedig
olyan neves színészek kölcsönzik, mint Mészáros
Béla, Trokán Nóra, Csőre
Gábor, Kamarás Iván és Kovács Lehel.
Megkérdeztük a premier előtt Fluor Tomit, mit kellett a magyar
szövegen tovább magyarítani. (Fotó: Egyed Péter)
Az olyan
kiszólásokat, hogy „na most eltángállak, te pojáca” olyanokra cseréltük, mint a
„kihúgyozlak az éjszakából, te semmi”. Szerintem ütősebb lett a szöveg, mint az
eredeti.
Ezt úgy kell elképzelni, mint a szintén francia Asterixet,
amit a magyar fordítói olyan remek rímekbe szedtek, hogy utána közkívánatra vissza
kellett fordítani franciára?
Hát, már be van ütemezve egy párizsi turné, ahol minden vetítésen alámondjuk a mi változatunkat. Na jó, ez vicc, de ha megkeresnek, hajlandók vagyunk tárgyalni a szerzői jogokról. Hogy háromszázezerért vagy egymillióért, majd eldől.
