Filmhome
Regisztráció
Nem:
Születési adatok:

Van facebook profilod?
Csatlakozz!

A Regisztrálok vagy a Regisztráció facebookkal gomb lenyomásával elolvastam és elfogadtam az Általános Szerződési Feltételeket és az Adatvédelmi tájékoztatót!

Férfiak fecskében (Swimming with Men)

2018-07-16 02:17 | Marci | 0 | ()   (0) | 0 szavazat
Ami a medencében történik, az ott is marad. Ez az első számú szabály a filmben, amit én rögtön meg is szegek, máskülönben hogyan mondanám el, miért érdemes beülni az angol Oliver Parker (a Johnny English újratöltve is az ő rendezése) legújabb bohózatára.

Bár fecskét csak egyet látunk (és egy amúgy se csinál nyarat), a cím olvastán alighanem mindenkinek beugrik, hogy úszónadrágról van szó, méghozzá férfi változatban. Gondolom, nem én vagyok az egyetlen, aki inkább az olyan sportokat (helyeket, alkalmakat, filmeket, satöbbi) szereti, amelyekben gyönyörű lányok mutatják meg formás idomaikat. Na, ezt most hiába várják, se egy bikini, se egy tanga nem lesz. De még szoknya meg burka sem. Merthogy itt nyolc, nem igazán manöken alkatú srác jön össze, akik már a sráckorból is meglehetősen kinőttek. Épp ez az egyik oka légyottjaiknak, a kitörőben lévő kapuzárási pánik, de nem kevésbé az, hogy megfeledkezhessenek a külvilágról. Egyfajta menekülés ez a munkahelyi és az otthoni elvárások és problémák elől. Mert a sporttal nemcsak az egészségedet és a vonalaidat őrizheted meg (ha van mit), de önmagadat és az álmaidat is.


A főszereplő Eric (Rob Brydon – The Trip to Italy) olyan, mint egy logarléc, csak a számok nyelvén ért. Fejszámolóművész könyvelő, aki egyre kiábrándultabban éli unalmas és örömtelen életét. Csömöre van a munkájától, amiben adócsalóknak kell segítenie megtalálni a legális kiskapukat; de abból is elege van, hogy odahaza a párja sokkal fontosabbnak gondolja saját hivatását, főleg miután megválasztják képviselőnek. Már kamatyolni sem akar. „Nem elégítelek ki? Pedig régebben nagyon jókat szexeltünk. Földrengetőket” – kéri számon nején esőemberünk. A baj csak az, hogy – szándékán kívül – mindennek a gyerekei is fültanúi lesznek. Nem csoda, hogy kamaszodó fiával is egyre nehezebben találja meg a hangot, és jogos kérdéseit csak szajkózni tudja. „Anyának igaza volt: kezdesz szétesni. Szerinte terápiára kéne járnod” – adja meg a kegyelemdöfést a kölyök. Ha pedig már se a felesége, se a gyereke mellett nem érezheti jól magát, akkor… irány az uszoda. Munkahelyén minden nap alig várja a fájrontot, amikor azonban ahelyett, hogy kollégáival felhajtana egy felest, rohan a helyi Komjádiba, és magányosan víz alá merül. Szó szerint és átvitt értelemben is mélyponton van. Hamarosan rájön azonban, hogy nincs egyedül. Rajta kívül még egy csapatnyi férfi jár hasonló cipőben vagy inkább fürdőpapucsban. Itt mindenki volt már a medence alján – tudja meg tőlük –, de azután mindannyian találtak kiutat.

Az alkoholba fojtott bánattól az öngyilkosságig számos választ láthattunk már az élet nehézségeire. Ezúttal egy ennél szokatlanabb, de szimpatikusabb megoldást tapasztalhatunk meg: az élete derekán (vagy már azon is túl) járó férfihad a szinkronúszásban lel gyógyírt a gondjaira. Itt senki sem kérdez, senki sem mesél, csak a produkcióra koncentrál. Ez is része ugyanis az alapszabályzatuknak. Így lehet az, hogy Néma Bobnak (Chris Jepson) becenevéhez méltón kilencven percen át egy árva szó sem hagyja el a száját, az Új Srácról (Ronan Daly) meg még annyit se tudunk meg, mint róla. A többiek viszont egyre inkább megnyílnak egymásnak. A hazulról kereket oldó Ericet befogadják a csapatba, sőt Luke (Rupert Graves – Szoba kilátással) az otthonába is. Még ha az az otthon csak egy hullámokon ringó ladik is, mivel neki ennyi maradt csupán az exe ügyvédjével folytatott csatározások után. Meg a gyermekei hétvégi láthatása. Akik viszont az apjukat vesztesnek tartják, főleg az után, hogy a házassági perpatvart kirobbantó színésznőcske már rég odébb állt, ahogy azt az asszony megjósolta.

A rakatnyi pocakos pasi eközben fergeteges komédiázást csap. Hasat kieresztve, alhasi poénoktól sem visszariadva csinálnak hülyét magukból. Nem annyira a jól megformált művészi kivitel, mint inkább a káosz a számuk lelke. „Ahogy a férfi szembenéz az idő próbájával és rájön, hogy nem harcolni kell a káosszal, hanem befogadni” – fogalmazza meg bölcsen az öregedés zsarnokságával dacolni nem akaró egyik szinkronúszó-palánta. Néha össze is csapnak, fittyet hányva kőbe vésett szabályaikra: civakodnak, kioktatnak, gúnyt űznek a másikból; pattanásig feszítve egymás idegeit. El is hangzik egyikük ajkáról: „Mikor lett ilyen feszült a viszonyunk? Mintha megint nős lennék.”

Azután mégis erőt vesznek magukon, és nem is maradnak meg az uszoda négy fala között. Előbb egy szülinapi fellépésen „coming outolnak”, majd még vehemensebb célt tűznek maguk elé: irány a vébé! Na persze nem Moszkva és a Luzsnyiki stadion, bár az egyik tanonc, Colin (Daniel Mays – A keménymag) például csak a focihasonlatokból ért. Mint egy Ronaldinho-féle átlépés, csak visszafelé – magyarázzák neki az egyik vízi alakzat lényegét. Piramis és Virág. Akár egy hajdanán rajongott együttes és egy még inkább rajongott lány is lehetne, de ezek most formációk elnevezései. Amiket persze meg kell tanulni és be kell gyakorolni. Mert a cél Milánó, a nem hivatalos férfi szinkronúszó világbajnokság.

És itt jön a képbe egy coach. Nem a ramocsaházai sárgabusz, még csak nem is a könyvvizsgáló cég trénere, hanem egy igazi edző. Az a kurvanyázó, beledet kihajtó fajta. Aki történetesen nő. És persze ha nő, mindenki más meg férfi, akkor elvben nem hiányozhat egy szerelmi szál. Csak hát itt túlkoros macsókról beszélünk, akik el se akarják hinni, hogy nekik is lehet még esélyük. „Talán ha fiatalabb lennék. Vagy szőkébb. Vagy… svédebb” – hangosítja ki érzéseit a harmincas csaj kegyeire pályázó ötvenes Luke, aki már gondolatban is lemondott arról, hogy Susant (Charlotte Riley – A tenger szívében) lecsaphatja a skandináv „betolakodó” (ahogy a pasiját aposztrofálja) kezéről. Az edző bemelegítő kérdésére, hogy na mik vagytok, csípőből érkezik a válasz: „idősödő, izomlázas alkoholisták”. De legalább nekik nem kell felkenniük öt centi vastag sminket és hülyén vigyorogni, ha kidugják a fejüket a vízből – mint a nőből lévő szinkronúszóknak.

A pride-dal egy időben debütáló film noha a férfi büszkeséget hirdeti, nem meleg témájú. Bár még a csapattagok hozzátartozói is csak valamiféle másságot tudnak belelátni az egynemű együttlétekbe, ez a kanklub sokkal inkább egyfajta tiltakozás. Ahogy sorolják: „az álmaink szétzúzása ellen”, „az értelmetlen élet ellen”, „az ellen, amivé váltunk”. Fiatalkori önmagunkat megtagadva, ideáljainkat sutba dobva, kisszerű kompromisszumokra kényszerülve.

Érdekes tény, hogy a filmben önmagát alakító Stockholmi Műúszó Férfiegylet 2003-ban éppen az élet értelmetlensége elleni tiltakozásul alakult. Hat évre rá pedig megnyerte a férfi világbajnokságot. Aki nem várja ki a vége-főcímet, annak idebiggyesztem az epilógust: „Ez a klub megtanított rá, hogy értékeljem azt, amim van az életben, és ne azt bánjam, amim nincs.” Akár tetkónak is jó lenne!

Persze azért nem kell mindent véresen komolyan venni. Itt van például a bevezetőben már idézett főszabály: ami a medencében történik, az ott is marad. Nos, ha a medencében nagy dolog történik, minek eredményeképp kis barna tengeralattjáró hasítja a vizet, azért az elgondolkodtat a szabálykövetésen. Mindenesetre ez nem szegte kedvem, hogy mozi után magam is fecskét húzzak, s ha nem is uszodába, de szaunába menjek. Igaz, ott nem lehet merülni, de azzal már úgy is felsültem egyszer.

WG


A szerző így értékelte a filmet:
A szerző tovább írásai »
Legújabb kritikák
Kosztümös pornó

2019.08.31 | wildwolf

Metoo – halljuk mostanság egyre többször a szexuális zaklatást kardélre tűző mozgalmároktól. Bár a szex ebben a filmben is főszerepet játszik, én most mégis inkább az eredeti értelmében használnám ezt...

Tovább olvasom »
Fehér éjszakák, sötét titkok

2019.07.18 | wildwolf

Szex, drogok, rock’n’roll. Erre számít az az amerikai baráti társaság, amely egy svédországi fesztivált vesz célba. Ám kissé elkalkulálják magukat: buli helyett szektás önkívület és kínos körtáncok vá...

Tovább olvasom »
Szappanbuborék

2019.06.05 | wildwolf

Sok mindenre asszociálhatunk a cím hallatán. A kívül színpompás, de belül üres dolgokra, az egyre növekvő, de előbb-utóbb szétpukkanó gazdagságra. Vagy ahogy Azuma Sindzsi filmjének főszereplője aposz...

Tovább olvasom »
Minden szál Pécsre vezet

2019.05.10 | wildwolf

Ami Miskolcnak az Edda, Szombathelynek az Anima, Debrecennek a Tankcsapda, Nyíregyházának az Alvin és a mókusok, vagy Székesfehérvárnak a Blahalouisiana, az Pécsnek a Kispál és a borz, a 30Y, a Halott...

Tovább olvasom »
Félezer éves jövőbelátó

2019.05.02 | wildwolf

Autó és helikopter, robot és örökmozgó, tank és aerodinamikailag tökéletesített lövedékek. Leonardo da Vinci agyában több mint félezer éve született meg mindez. Éppen ma 500 éve, hogy a zseniális láng...

Tovább olvasom »
A jó, a rossz és a versek

2019.04.30 | wildwolf

A legjobb film elismerésével együtt összesen négy díjat söpört be a Rossz versek a moziforgalmazású alkotások díjátadó gáláján. Nem csoda, hisz a címében Rossz film valóban zseniális.

Tovább olvasom »
Észt hét és szovjet idők

2019.03.24 | wildwolf

Farmotoros Ikarus Tallinn főterén. Azok voltak csak a szép idők! Vagy mégsem? Hiszen az ötvenes éveket nemcsak szép piros buszok, de fekete Pobjedák és Szibéria felé induló vasúti szerelvények is fémj...

Tovább olvasom »
Idén lenne 90 éves

2019.02.28 | wildwolf

Ökölvívó, úszóbajnok és rögbijátékos; erdőirtó, sínépítő és ruhatervező; szaxofonos, gitáros és zongorista; csodagyerek, feltaláló és zeneszerző; hajótervező, pilóta és autóversenyző; énekes, humorist...

Tovább olvasom »
X – A rendszerből törölve

2018.11.13 | wildwolf

Pánikbeteg rendőrnő és korrupt nyomozótárs, gyilkosság és öngyilkosság, autós üldözés és rendőrattak, forradalmár és anarchista, patkány és róka. Van itt minden, de a Liza, a rókatündér rendezője a le...

Tovább olvasom »
Dunkirk kritika

2017.07.22 | Mike Tyson

Christopher Nolan újfent megcsinálta és egy olyan háborús eposzt kreált, amire nem sokan számítottunk. Itt nem a minőségre gondolok, hanem, hogy mennyire újító és egyedi köntösbe tudta bújtatni a dunk...

Tovább olvasom »