X – A rendszerből törölve
Pánikbeteg rendőrnő és korrupt nyomozótárs, gyilkosság és öngyilkosság, autós üldözés és rendőrattak, forradalmár és anarchista, patkány és róka. Van itt minden, de a Liza, a rókatündér rendezője a lelkünkre kötötte, hogy ne szpojlerezzünk.
Ujj Mészáros Károly előző filmje Csudapestre repített minket valamiféle alternatív múltba, ebben az újban pedig egy alternatív jövőt láthatunk, ahol – akárcsak tizenegynéhány éve a valóságban – az utcákra viszik a politikát. „Néha kimennek az utcára, kiabálnak, és nem történik azután semmi” – sommázza az egyik szereplő. A kinti ereszdelahajamnak pedig a készülő választások adnak keretet, itt is hasonlóan negatív felhanggal: „Négy évente elmennek szavazni, és azt hiszik, hogy megmondhatják…” Az állami támogatással készült film bátran megmondja véleményét a politikáról, és nem riad vissza a jelen helyzetre utaló áthallások kihangosításától sem.
Sokak szerint a film amolyan skandináv krimi, szerintem viszont sokkal inkább a magyar rögvaló: korrupció, idegen- és cigánygyűlölet, a jobb politikai fekvés érdekében a statisztikákat kozmetikázó főrendőrrel. Már a nyitó képsor egyértelművé teszi, hogy ez bizony egy feje tetejére állt világ. Szecsanov Martin operatőr szó szerint levesz a lábunkról, majd meglátjátok!
Ami számomra a nyomozásnál is izgalmasabb, az a film üzenete a mának: mi értelme élni, ha az igazság halott? Ezt a rendőrnő lánya fogalmazza meg, midőn arra készül, hogy megöngyilkolja magát. A lázadó tinédzsert egyaránt idegesítik az apja miatt őt zaklató iskolatársai és anyja szabályai: a kapcsolók álljanak egy sorban, minden este melegszendvics, naponta max. félóra tévé, és apáról egy szót se! Merthogy a hajdan szintén rendőr apuka itt a kulcs. Vajon ő is belekeveredett valamibe? Vagy másért kellett meghalnia? Esetleg a lányának van igaza, amikor anyja szemére hányja, hogy „azért ölte meg magát, mert ő sem bírt elviselni téged”?
A frusztrált tinit alakító Bujáki Zsófit faggattam
arról, volt-e saját tapasztalata veszteségről, apa nélkül felnövő gyerekekről,
kibeszélhetetlen családi titkokról.
– Szerencsére a saját bőrömön nem kellett megtapasztalnom ilyeneket. De tény,
hogy sok csonka családban az apa szinte száműzöttként van, vagy inkább nincs
jelen. Vagy azért, mert anya utálja, vagy mert szégyelli, vagy mert ha csak rá
gondol, pánikrohamot kap…
Ezek szerint nehéz volt magadra ölteni a filmbéli
karaktert? – firtatom.
– Nem volt könnyű, mert saját természetemnek pont az ellentétét kellett
eljátszanom, de legalább kihívás volt, hogy meg tudom-e jeleníteni ezt a
sebzett kamaszlányt. Érdekes, amikor olyan dolgokat sikerül magamból
elővarázsolni, amik addig előttem is rejtve voltak.
És ha bármit lehetne varázsolni, milyen szerepbe
álmodnád magad? – kínálkozik a kérdés.
– Natalie Portman karaktere a Fekete hattyúban nagyon izgalmas, nem hiába lett
Oscar-díjas alakítás. Persze ő se ott kezdte, hanem 16 év alatt jutott el
odáig. Én alig vagyok több ennél, úgyhogy még van időm.
Ha már az időnél tartunk, mikor csapott meg a színház
szele? – szegezem neki.
– Először volt a mozi: kedvenceim a zsánerfilmek, de szeretek sírva röhögni is.
Leginkább az elgondolkodtató alkotások érdekelnek, amik meg tudják változtatni
a gondolkodásmódomat. Tizenegy évesen kezdtem színjátszó körbe járni, azután
jöttek a statisztaszerepek, és ez az első játékfilmem.
Kulka János, Szabó Győző, Schmied Zoltán – sorolom a
szereplőtársait – kezdetnek nem rossz.
– Tavaly négy hónapon át forgattunk, és mindenki nagyon segítőkész volt. De a
leginkább baráti kapcsolatom filmbeli anyukámmal, Balsai Mónival alakult ki.
A rendező múzsája, Balsai Móni a mai magyar mozi
legtöbbet foglalkoztatott színésznője. Szinte akármit nézünk, ő köszön vissza
belőle: a Napszálltától A martfűi rémen át egészen a Válótársakig. Ezúttal is
ragyogó alakítást nyújt, érdemes csekkolni. Mert a kissé esetlen cím ellenére
az X – A rendszerből törölve maradandó élménnyel gazdagít.