A jó, a rossz és a versek
A legjobb film elismerésével együtt összesen négy díjat söpört be a Rossz versek a moziforgalmazású alkotások díjátadó gáláján. Nem csoda, hisz a címében Rossz film valóban zseniális.
Ott kezdődik, hogy vége van. Nemcsak Reisz Gábor Rossz versek című filmje kezdődik a végén, hanem a szerelem is. A film főszereplője, Merthner Tamás (Reisz Gábor) és barátnője (Nagy Katica) szakítanak, nem tudjuk meg, hogy miért, mert nem is fontos. Az a fontos, hogy Merthner hirtelen kiüresedő életében ott marad a lány hiánya, amivel nem lehet együtt élni, mert saját életének problémái láthatóvá válnak. A Rossz versekben a szakítás egy elszabadult vizuális és érzelmi hullámvasút, amire senki sem vált szívesen jegyet, de egyszer már mindenki ült rajta.
A Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című első filmje után egy második coming-of-age sztorit rendezett Reisz, aki szembenézett azzal, hogy soha nem egyszer növünk fel, hanem sokszor. Mindaddig, amíg nem érezzük rendben az életünket. A Rossz versek nem a szakításról szól, hanem a kimondásról: ki tudom mondani, hogy szeretem? Ki tudom mondani, hogy ki vagyok?
Merthner Tamás úgy érkezik vissza a szakítás után Budapestre, mint egy ufó, aki egyszerre csodálkozik rá a Ferihegyről bejövő út ízléstelen plakátjaira és saját élete céltalanságára, amelyek egyébként addig is léteztek, de elfedte őket a szerelem zárt világa. ,,A szerelem egy csoda, ami sosem múlik el” - hangzik el a filmben. Ezt a színes, kreatív, őrült varázsvilágot Tasnádi Zsófi látványtervező, Bálint Dániel és Becsey Kristóf operatőrök kívülről nézve vonzónak, játékosnak és vibrálónak mutatják, de a főszereplő számára valójában csak újabb és újabb rétegek, amelyek elfedik a realitást. Saját életében lesz idegen Merthner, mert belátja, hogy mindig mindent a szerelem működtetett az életében, ezért emlékeihez nyúl, hogy kiderítse, mit rontott el.
A személyiség négy darabra hullik a Rossz versekben, különböző idősíkok és emlékek egymásba játszásával kezdi el Merthner felfejteni, ki is ő, hogyan, milyen álmokon és szerelmeken keresztül jutott el idáig. Az emlékezés nemcsak azért munka, mert nehéz előásni, hanem azért is, mert folyamatosan újra és újra létrehozzuk és értelmezzük azokat, csalunk, ferdítünk. Pont ezért az emlék nem pontos, mindig hazudik, maga is fikció.
A harmincas főszereplő 7 éves énjét Prukner Barnabás, a tizennégy évest Prukner Mátyás és a tizennyolc évest Seres Donát alakítja: az egyik vízilabdás akart lenni, a másik zenész, a harmadik verset írt. Bár látszólag Merthner Tamás mindegyik énje az álmokat kergette, valójában azért küzdött, hogy kimondjon valamit, mert a világ és az ő viszonya finoman szólva is problémás. Nem tudja kimondani, nem hallgatják meg, nem kíváncsiak rá, nem próbálják megérteni, amikor nem tudja elmondani, hogy szerelmes, amikor lefejeli a plakátot, amikor a gimnáziumi zenekar megalakul.
A kis Merthner az óvodában beveri a fejét, ami saját nyelvet hoz létre, csak azon tud kommunikálni. A szülei (Kovács Zsolt és Takács Kati) a kezdeti próbálkozások után átveszik ezt a nyelvet, mert segíteni szeretnék a kisfiút, hogy kommunikálni tudjon a világgal. Később a reklámügynökségen az idősebb Merthner visszamenekül a gyerekkor zárt, konstruált nyelvi világába. A Rossz versek egy érzelmi akciófilm, amiben egy konkrét világ megmentéséért szurkolunk, viszont szerencsére itt nem kell megharcolni különleges mutánsokkal, csak egy szót kell kimondani.
Reisz második filmje szuperszemélyes, ezért érthető, hogy nem egy színészre bízta a szerepet, hanem a saját szomorú arcára. A 125 forgatási helyszín, a négy idősík, a lebilincselő vizuális világ ügyesen teszi egyetemessé és sokak számára átélhetővé a hiányt, amit szerelemnek hívunk, és amit egyedül fájdalmasan, párban meg boldogan lehet megélni.
