A karácsony mentőakció – Manójárvány ellen, kisasszony, szedjen cévitamint!
„Nem megy minden csak úgy, varázslat útján! Harcolni kell azokért, akiket szeretünk.” Lehet, hogy a tavalyi szépségkirálynő is ezzel a szöveggel vágódott be a zsűrinél, de idén maga a Mikulás mondja, és neki el kell higgyük.
Vagy hogy is állunk ezzel a hit dologgal? Te például küldtél egyszer is karácsonyi kívánságlistát Lappföldre? Na ugye. Valljuk be, nem igazán tudunk mit kezdeni a szentekkel, még akkor sem, ha Miklós a keresztnevük. Ő meg velünk, halandókkal áll hadilábon. Még a gyerekekkel is, akik nem fogadnak szót, kérdezősködnek, zajonganak, és persze állandóan követelőznek.
Egy játékkastély, három póni, egy indiánjelmez, egy
varázsfelhő – ez áll például Tatjána levelében, amit ezúttal nem az orosz
aranyifjúnak, hanem a finn őszszakállúnak írt. Kell több? Nem mond ez eleget? Bizony,
mindig több kell. Apu például motorra gyűjt, míg anyu inkább a lakástakarékba
rakja a pénzét – aminek a mibenlétét önmagában is elég nehéz lehet
megmagyarázni az adok-veszek fogalmával még elemi szinten sem tisztában lévő Mikulásnak.
Aki hamar kénytelen beletanulni: amikor az emberek kérnek, tolonganak; de
amikor neki lenne szüksége segítségre, nem túl sok jelentkező akad. Márpedig most
elkélne a segítség, mert a mikulásgyárban megállt a meló, miután járvány
döntötte le lábáról a manókat.
Az emberi hozzáállás, vagyis a segítségnyújtás elmulasztása annak
is betudható, hogy inkább nézik a Mikulást médiumnak vagy mentalistának, amikor
épp csodát tesz; annak hiányában pedig csak egy tökkelütött öregúrnak, aki
szarvasokról meg manókról hadovál. Vagy épp egy perverz vén disznónak, főleg
miután kijelenti, hogy ő a gyerekeket szereti. A rend éber őrei annak
rendje-módja szerint be is kasztlizzák. Újdonsült ügyvéd barátja megpróbálja
ugyan figyelmeztetni a hallgatás jogára, de hát ő ilyent még nem játszott. Mázli,
hogy monopolyt igen, így azt tudja, hogy a börtönből egy dupla dobással simán
kiszabadulhat.
Még a menekülő Mikulást néhány napra befogadó család felnőtt
tagjai is úgy vélik: a látszat gyakran csal. „Hányszor halljuk azt, hogy kedves
és udvarias volt, a szomszédok imádták… aztán az illető egyszer csak mindenkit
lemészárol.” Anya egyébként már ab start dühös: otthon meg kell húznia magát
apa cuccai és a gyerekek játékai között, így aztán amikor vendégük arra kezd
panaszkodni, hogy micsoda őrült világban élnek, végleg elszakad nála a cérna: „Bár
nekem is lennének manóim, akik hajnali háromkor elmennek a piacra helyettem,
bevásárolnak, takarítanak, mert itt nem a varázslattól tiszta a ház, meg van
étel az asztalon” – pöröl a fölötte (fölöttünk) pálcát törő messziről jött
idegennel. Talán csak akkor enyhül meg, amikor férjével kicsit kirúgnak a
hámból, jellemző módon épp a Farka című film és egy horror közt vacillálva.
A felnőtt játékokra a film is rájátszik, amikor a Párizsban
kényszerleszállást végrehajtó nyolcrénes hintót először a Moulin Rouge nagy
piros malmánál teszi földre, majd a kocsist egy piros palástos kollégája a
Pigalle legjobb élő show-jára invitálja. Aki a vége-főcím utánig is kitart, az még
egy piros bikinis Mikulás-bugiba is belekóstolhat. Bár ezek a részek a szülők
szórakoztatására hivatottak, a hősünket bilincsbe verő francia Starsky és Hutch
páros hajlamát még legkisebb gyermekem is kiszagolta. Azt meg öreg barátunk maga
vallja be, hogy otthoni jegesmacija is bi-poláris. Még szerencse, hogy nem egy
playboy-nyuszinak, hanem a húsvéti nyúlnak akarja átadni a stafétabotot, amikor
tele lesz a hócipője. Mert komolyan elmeditál rajta, hogy 607 év után esetleg
szakmát vált, végül is egy csomó mindenhez konyít: lehet szánvezető vagy akár
rénszarvas-idomár.
Pedig hát az ő szakterülete tényleg a gyerekek. Kevésbé ért a lopakodó üzemmód megjavításához, mint a rendőr- és tűzoltóautók százezreinek elkészítéséhez és célba juttatásához. (Lehet, nekem is írnom kellene neki, egy-két nínós modell még elférne a polcaimon. Lakást nem kérek, mert a végén még én is Barbie-házat kapok.) Ráadásul házigazdái is úgy gondolják, hogy nincs karácsony Corvin, akarom mondani, Mikulás nélkül. Így aztán nem hagyják, hogy feladja feladatát. Ahogy apa fogalmaz: „Nekem nincs szarvasom, nem tudok átmenni a falon, és nem vár rám több millió gyerek, csak kettő, de értük mindent megtennék.”