Könnyű leckék, nehéz váltások
Távol Afrikától. Ez egy másik film, tudom, de óhatatlanul ez jut eszembe, merthogy Szomália messze van. Jószerivel azt se tudjuk, merre. De az biztos, hogy ha odavetődnénk, nagyon egyedül éreznénk magunkat. Fehérként, keresztényként, európaiként.
Kafia is így lehetett ezzel, amikor négy éve ide került, csak épp fordítva: feketeként, muzulmánként, afrikaiként. Mégis rácáfolt minden előítéletre és a menekültekkel kapcsolatos lózungokra. Tizennégy évesen hagyta el hazáját, ahol gyermekházasságba akarták kényszeríteni. Menekülését édesanyja szervezte meg, mielőtt apja eladta volna egy idős férfinak feleségül. Embercsempészek segítségével egy évi hányattatást követően kötött ki Magyarországon, ahol egy befogadó otthonba került: afgán és szír fiúk között egyedüli lányként. Aztán szép lassan magára talált. Modellkedni kezdett: ma már fotózások, címlapok és dizájnerek oldalai mellett a kifutókon is gyakran találkozhatunk vele. Idén az Instyle Style Award jelöltje a leginspirálóbb power womanként, előzőleg pedig a Highlights of Hungary 55 legkiemelkedőbb személye, ügye és története közé is bekerült.
Sikereit elsősorban magának köszönheti, de a kezdő lökést – mondhatni – Zurbó Dorottya Könnyű leckék című dokumentumfilmje adta meg neki. Ez a különleges alkotás egy filmlevél, amelyben Kafia üzen haza édesanyjának. A rendező három éven át követte nyomon főhőse életének alakulását a tanulmányoktól a dolgos hétköznapokon át egészen az intim szféráig. Azt mutatja meg, hogyan tud beilleszkedni egy teljesen más kultúrából idecsöppent ember egy számára ijesztően ismeretlen világba. Nemcsak egy kislány felnövésének lehetünk tanúi, hanem egy lelki átalakulásnak is, ahogyan saját neveltetésének tabuit ledöntve jut el egy új identitásig. Ahol a hidzsáb levétele csak a kezdet az úszódressz felöltése felé, a magyar nyelv elsajátítása pedig csupán eszköz a magasabb szintű tanulmányokhoz.
Ezek azok a bizonyos könnyű leckék, amelyek valójában
istentelenül nehezek voltak. Nem véletlenül használom ezt a jelzőt: Kafia
ugyanis menet közben az iszlámról a keresztény hitre tért át, amiért odahaza
minimum megkövezés várna rá. Nem csoda, hogy ezt még rokonai előtt is titkolnia
kell, ami ugyancsak feladja a leckét. A film kapcsán az asszimiláció
nehézségeiről kérdeztem.
Nem a nyelv volt a
legnehezebb, hanem az önállóság megtanulása. Otthon egy lány nem is kerülhet
ilyen helyzetekbe, mert mindig valamilyen férfi mondja meg, mit csináljon.
Előbb az apja, aztán a férje. Itt mindent egyedül kellett intéznem, ki kellett
alakítanom a saját életemet, megteremteni az önálló pénzkereseti lehetőséget.
Hogy érzed magad most
ahhoz képest, amikor ide kerültél? Hatással volt-e a film az életedre?
Négy évvel ezelőtt
csak sodródtam az árral, most már vannak céljaim: itt maradni, tanulni,
dolgozni. Ugyanakkor nehezebb is most, mert korábban az osztálytársaim és a
tanáraim is rengeteget segítettek, de azóta a saját lábamra kellett állnom, és
ez nem könnyű egy idegen közegben. Persze támogatást és bíztatást azóta is
kapok, a film révén mindenütt megismernek. Legutóbb a villamoson jött oda hozzám
egy hölgy, hogy őt mennyire lenyűgözte, hogy milyen bátor vagyok. Ezek
látszólag kis dolgok, de nekem nagyon sokat jelentenek, még ha idegenektől
jönnek is.
Sokszor említed az
idegeneket, az idegenséget. De mi a helyzet az otthoniakkal? A filmben
visszavetted a kendőt, amikor anyukáddal skype-oltál. Mikor akarod felfedni az
új énedet a családod előtt?
Közeledik ez az idő, de még nem tudom, hogy csináljam. Nagyon hiányoznak, anyukámat legszívesebben kihoznám ide magamhoz, de az áttérésemet nem biztos, hogy megértené. A húgom is külföldre ment, Svédországban él, tartjuk a kapcsolatot, és ő tudja is, hogy milyen életet élek, de a vallásváltásról még neki se mertem beszélni.
Mivé lett az életem? – teszi fel a kérdést magának Kafia a
filmben, és vele érzünk, milyen gyötrelmes lehet elvágni minden köteléket,
amely előző életéhez fűzi. A Könnyű leckék világpremierjét a rangos Locarnói
Filmfesztivál Kritikusok Hete szekciójának versenyprogramjában tartották, most
februárban pedig idehaza kapta meg a legjobb dokumentumfilmnek járó Magyar
Filmkritikusok Díját.