Filmhome
Regisztráció
Nem:
Születési adatok:

Van facebook profilod?
Csatlakozz!

A Regisztrálok vagy a Regisztráció facebookkal gomb lenyomásával elolvastam és elfogadtam az Általános Szerződési Feltételeket és az Adatvédelmi tájékoztatót!

Hamis tükörképek

2019-11-07 11:10 | wildwolf | 0 | ()   (0) | 0 szavazat
Kezeket a szívekre! Ki nem adta még ki magát másnak, mint ami? Ki az, aki sosem tagadott le néhány évet a korából, hogy diákjegyet válthasson? Vagy fordítva: aki nem hazudta még többnek magát, hogy beengedjék egy korhatáros filmre vagy kocsmába?

Mások vagyunk, ha álláshirdetésre jelentkezünk, mások, ha egy partnert próbálunk becserkészni. Hol az évtizedes tapasztalatokat kell kidomborítani, hol épp tapasztalatlan, szűzi mivoltunkat hangsúlyozni.

„Egészen másnak képzeltem magát – szalad ki a száján meglepett főhősnőnknek, mikor belép újdonsült pszichiáteréhez. – Fiatalabbnak. Sokszor vannak tévképzeteink, ha nem tudunk semmit a másikról, csak a gondolatait ismerjük. De beleszerethetünk-e valakibe csak azok alapján, amit ír vagy mond? Hát hogyne! Hisz mennyiszer rajongtunk írókért, költőkért, akikről talán képet se láttunk, de a papírra vetett nézeteik magukkal ragadtak. Persze a fordítottja is igaz: fülig szerelmesek tudunk lenni egy jól sikerült fotón szereplő ismeretlenbe, akiről egyébként zéró információnk van. Lehet, hogy buta, hogy idegesítő, hogy hárpia, de mindegy, ott lebeg szemünk előtt az a csodálatos szempár, bájos gribedli, fitos orr, formás alak, ami elsőre megfogott. De melyik a fontosabb? A szellemi síkon meglévő összhang vagy a test csábereje? Ha az egyik megvan, de a másik hibádzik, felül tudunk-e rajta emelkedni? Ha régóta ismerünk valakit, el tudjuk nézni egyes hiányosságait. Lehet kicsit súlyosabb az általunk preferáltnál, eltekintünk a beszédhibájától, felülemelkedünk a közönségességén, megbocsáthatjuk, hogy dohányzik, esetleg még szexinek is találjuk szemüvegben. De egy új ismeretséget biztosan nem ezekkel nyitunk, megpróbálunk minél makulátlanabbnak tűnni. Menet közben aztán, ha már valamelyest nyeregben érezzük magunkat, jöhetnek a kisebb-nagyobb beismerések, lelepleződések, ezek már valószínűleg nem fogják megingatni a kapcsolatot. Na de ha valaki a koráról hazudik? Azt nem lehet túl soká leplezni.


„Mit képzeltél? Bemutatsz a kölykeidnek? A bátyjuk lehetnék” – vágja oda az ötvenes Claire fiatal szeretője.

Ide kívánkozik két személyes emlék. Van egy idősebb barátom, aki évtizedeken át sikerrel hitette el a párjával, hogy ő tíz évvel fiatalabb. Ma is letagadhatna ugyanennyit, csak már minek, hisz együtt vannak: az a néhány év nem oszt, nem szoroz. Egy másik, korombeli barátom pedig képes volt egy netes ismerkedés, majd az azt követő levelezés után egészen Amerikáig utazni, hogy találkozzon álmai asszonyával. Mondanom sem kell, hogy nem úgy nézett ki, mint a képeken. Se ő, se a lakása, se semmi. És ezen még a vitathatatlanul meglévő közös hullámhossz sem segített. Csalódottan jött haza és persze egyedül.


A film főhőse (vagy ha úgy tetszik, antihőse) is kamuprofillal regisztrál a Facebookra. Így lesz Claire-ből Clara és 52-ből 24 éves. Eleinte csak az őt lepattintó exe után kémkedik, és ehhez keres kapcsolatot a pasi lakótársával, ám közben ez utóbbi kezd mindinkább érdekessé válni számára és fordítva is, mígnem teljesen egymásba nem habarodnak. Anélkül, hogy találkoztak volna.

S noha ugyanolyan csalás az, amikor közösségi oldalakon jelölünk be ismeretleneket (többes elsőben írom, mert szerintem itt se igen akadnak kivételek) vagy a szokásos „Ismerjük egymást? Nem, de ezen változtathatunk!” felkiáltással, vagy csak azért, hogy rajta keresztül érjünk el egy harmadik személyt; attól még átvirrasztott éjszakákon és dolgunkvégezetlen nappalokon át ugyanúgy várjuk, hogy felvillanjon az a kis zöld jel a neve mellett.


Csalás, hazugság, manipuláció és szerelem: ezekből a hozzávalókból áll össze az új francia filmsaláta. Ide-oda ugrálunk, míg egy ponton túl már mi sem tudjuk, mi igaz és mi hamis, mi virtuális és mi valós, így átérezhetjük a szereplők elveszettségét.

Mert a történet persze jóval korábban kezdődik: amikor évtizedes házasság után a férj lecseréli öregedő feleségét egy fele olyan idős lányra és a már pókhálós hitvesi ágyat egy még kamatoztatható rugózású új díványra. Sokan neki adhatnak igazat, mondván, egyszer élünk. De annyi bizonyos, hogy ezt a valódi megcsalást követi csak a netes csalás.


Juliette Binoche filmcsillaghoz méltón hozza Claire/Clara megosztó figuráját, akire mégis nehéz bűnösként tekinteni, mivel nem a bosszú vezérli az átverésben, hanem a félelem az öregedéstől és a magánytól. Hogy morálisan helytelen, amit tesz? Lehetséges. Mégsem tudjuk igazán elítélni érte.

A virtuális társkeresésre sokan a személyes kapcsolatok halálaként tekintenek. Tény, hogy egyszerűbb a telefonon jobbra-balra húzogatni az embereket, mint összeszedni a bátorságot és leszólítani valakit az utcán vagy a boltban. De lehet, hogy túl az ötödik ikszen nincs is más út a boldogsághoz? Ezt a kérdést már a film premierjére Budapestre látogató rendezőnek, Safy Nebbou-nak teszem fel, aki maga is nemrégiben lépte át a bűvös ötvenest. 

Ilyen korban rohamosan csökkennek az esélyek. Bármit tehetsz, a fiatalabbak többnyire észre se vesznek, vagy legalább is nem tekintenek rád potenciális partnerként. Holott ötvenen túl ugyanúgy vágyunk egy ölelésre, egy simogatásra; arra, hogy szeressenek.

Claire az egyetemi katedrán Marguerite Duras A szerető című könyvéből idéz, amelyben egy tizenöt éves lányt szed fel egy dúsgazdag kínai férfi. Ebben a filmben felcserélődnek a szerepek…

A #metoo botrány óta sokat hallunk a nők szerepéről, és a sugar daddyk révén egyre több az óriási korkülönbséggel együtt élő pár. De egy nőnek ugyanúgy joga van fiatalabb férfival járni, mint fordítva. Ugyanakkor a film kulcskérdése sokkal inkább az elhagyatottság, a virtuális szerelem és a más személyazonosságával való visszaélés, mint az életközepi válság.


Szerinted lehet jól kijönni abból, ha másnak mutatjuk magunkat?

Úgy vélem, nem érdemes hamis színben feltűnni, mert csak pofára esés lesz a vége. Az igazság mindig utat talál magának. Amúgy ez az egész átverősdi régebbi dolog, mint a világháló. Telefonból is ismerős az a kezdőformula, hogy „Halló, kivel beszélek? Miért, kit hívott?” A legmurisabb vagy talán a legrémisztőbb, amikor egy korábban nem látott lányt keresünk, de az anyja vagy a kolléganője veszi fel helyette a telefont, és minthogy még a hangját sem ismerjük, másnak kezdünk olyan dolgokat elmondani, amik csak rá tartoznának.

Történt veled is hasonló?

Igen, sokáig sikeresen manipulált egy nő, aki másnak adta ki magát. Amikor rájöttem, először nagyon bosszantott a dolog, hogy hogy lehettem ilyen hiszékeny. Utólag viszont vicces: a regényszerűsége inspirálólag hatott. Bár nem a saját történetemből készítettem a filmet, az sms-váltásainkat teljes egészében beemeltem a történetbe. Így igazán Alex helyébe képzelhettem magam abban az izgalmas bújócskában.


Ha jól tudom, a társforgatókönyvíróval is hasonló eszközökkel kommunikáltatok, mint a filmbeli karakterek. 

Julie Peyr akkor Los Angelesben élt, ezért leginkább Skype-on, WhatsAppon és telefonon egyeztettünk. A szerződés szerint ötször utazhattam volna ki hozzá, de végül egyszer se kellett. Interneten keresztül hatékonyabban, tömörebben tudtunk együtt dolgozni, mint ha személyesen tartottuk volna a kapcsolatot. És talán a film témájának is betudható, hogy ez így remekül működött.


Amikor az internetes ismerkedés veszélyeiről esik szó, általában a pedofilok által behálózott kiskorúakat hozzák fel intő példaként. Te mit gondolsz, mitől kell leginkább tartani?

A netes társkeresés nagy veszélye, hogy a vonal túlfelén bárki lehet, hisz csak néhány fotó és bejegyzés alapján tudjuk összerakni, kivel van dolgunk. Azok pedig, akik ebben látják az utolsó szalmaszálat, hogy elcsípjék a szerelmet, hajlamosak figyelmen kívül hagyni az árulkodó jeleket. Például ha valakinek alig van más ismerőse.  

Szerinted egy exet elengedni csak egy új ismeretség birtokában lehet?

Nem, de sokat segíthet. Lehet egy lépcsőfok a gyógyulás felé vezető úton. Ugyanakkor visszafelé is elsülhet, ha az új kapcsolat nem működik olyan jól, mint az előző, amit feledni hivatott. De akármilyen is, egy élő ember mindenképp jobb egy virtuális viszonynál. Mert az ezernyi, csak a közösségi oldalunkon kötődő ismerős között érezzük magunkat a legmagányosabbnak.


A közösségi média emberi kapcsolatokra gyakorolt hatásával, az online jelenléttel, digitális lábnyomunkkal egyre több film foglalkozik, gondoljunk csak az utóbbi idők két magyar mozisikerére: a Remélem, legközelebb sikerül meghalnod :) és a FOMO – Megosztod, és uralkodsz azonban a fiatal generáció szemszögéből vizsgálta a problémát, a Szerelemre kattintva viszont az öregkor küszöbéről tekint rá. Mert mint tudjuk, nemcsak a húszéveseké a világ.

„Én nem csak úgy tettem, mintha 24 éves lennék! 24 éves voltam!” – állítja Claire a pszichiáterének. Ám legbelül tudja, hogy mindez csak illúzió, mert amikor tükörbe néz, onnan a valóság néz vissza rá. 




A szerző így értékelte a filmet:
A szerző tovább írásai »
Legújabb kritikák
Díjnyertes dokuk ingyen!

2020.02.07 | wildwolf

Február 3. és 11. között öt többszörösen díjnyertes, egészestés dokumentumfilmet, továbbá egy rövidfilmet tesz elérhetővé a nemrégiben megalakult Magyar Dokumentumfilmesek Egyesülete (MADOKE). Ingyen...

Tovább olvasom »
Emlékezzünk a Holokausztra!

2020.01.26 | wildwolf

1945. január 27-én szabadította fel a Vörös Hadsereg az auschwitz-birkenaui koncentrációs tábort, így ez a nap lett a holokauszt nemzetközi emléknapja. Az idei ráadásul a hetvenötödik évforduló, így a...

Tovább olvasom »
Mozikban debütál a Netflix

2019.11.21 | wildwolf

Három filmmel indul a Netflix a hazai mozikban, méghozzá úgy, hogy mind egy héttel korábban lesz látható nagyvásznon, mint a streaming szolgáltató saját kínálatában: Az ír premierjét november 22-re, a...

Tovább olvasom »
Diákcsíny vagy bűntett?

2019.11.05 | wildwolf

Itt az új generációs film. Ami apáinknak a Megáll az idő, nekünk meg a Moszkva tér volt, az gyerekeinknek a FOMO lehet. Buliból buliba csöppenünk, ahol minden kötelező kellék megvan: csajok, pia, még...

Tovább olvasom »
Mégsem süllyedt el a hajó

2019.10.20 | wildwolf

Először áprilisi tréfának tűnt, amikor április 1-jén, alig 3 nappal a kiírt kezdés előtt a fesztivál közösségi oldalára kikerült a szűkszavú közlemény: „Az idei, 26. Titanic Nemzetközi Filmfesztivál i...

Tovább olvasom »
Filmek évada

2019.10.16 | wildwolf

A József Attila Színház azt találta ki, hogy az új évadban a filmé a főszerep. Persze nem csinálnak mozit a színházból, hanem olyan klasszikusok kerülnek a repertoárba, amelyek nemcsak a vásznon, hane...

Tovább olvasom »
Hamisgulyás és valódi vér

2019.08.31 | wildwolf

Véreim, magyar proletárok – mondhatnánk Adyval, hogy megadjuk a felütést ennek a Kádár-korszakba helyezett vámpírhistóriának, melynek ha örök életet nem is jósolunk a mozikban, azért a történet eredet...

Tovább olvasom »
Kosztümös pornó

2019.08.31 | wildwolf

Metoo – halljuk mostanság egyre többször a szexuális zaklatást kardélre tűző mozgalmároktól. Bár a szex ebben a filmben is főszerepet játszik, én most mégis inkább az eredeti értelmében használnám ezt...

Tovább olvasom »
Fehér éjszakák, sötét titkok

2019.07.18 | wildwolf

Szex, drogok, rock’n’roll. Erre számít az az amerikai baráti társaság, amely egy svédországi fesztivált vesz célba. Ám kissé elkalkulálják magukat: buli helyett szektás önkívület és kínos körtáncok vá...

Tovább olvasom »
Szappanbuborék

2019.06.05 | wildwolf

Sok mindenre asszociálhatunk a cím hallatán. A kívül színpompás, de belül üres dolgokra, az egyre növekvő, de előbb-utóbb szétpukkanó gazdagságra. Vagy ahogy Azuma Sindzsi filmjének főszereplője aposz...

Tovább olvasom »
Minden szál Pécsre vezet

2019.05.10 | wildwolf

Ami Miskolcnak az Edda, Szombathelynek az Anima, Debrecennek a Tankcsapda, Nyíregyházának az Alvin és a mókusok, vagy Székesfehérvárnak a Blahalouisiana, az Pécsnek a Kispál és a borz, a 30Y, a Halott...

Tovább olvasom »
Félezer éves jövőbelátó

2019.05.02 | wildwolf

Autó és helikopter, robot és örökmozgó, tank és aerodinamikailag tökéletesített lövedékek. Leonardo da Vinci agyában több mint félezer éve született meg mindez. Éppen ma 500 éve, hogy a zseniális láng...

Tovább olvasom »
A jó, a rossz és a versek

2019.04.30 | wildwolf

A legjobb film elismerésével együtt összesen négy díjat söpört be a Rossz versek a moziforgalmazású alkotások díjátadó gáláján. Nem csoda, hisz a címében Rossz film valóban zseniális.

Tovább olvasom »
Észt hét és szovjet idők

2019.03.24 | wildwolf

Farmotoros Ikarus Tallinn főterén. Azok voltak csak a szép idők! Vagy mégsem? Hiszen az ötvenes éveket nemcsak szép piros buszok, de fekete Pobjedák és Szibéria felé induló vasúti szerelvények is fémj...

Tovább olvasom »
Idén lenne 90 éves

2019.02.28 | wildwolf

Ökölvívó, úszóbajnok és rögbijátékos; erdőirtó, sínépítő és ruhatervező; szaxofonos, gitáros és zongorista; csodagyerek, feltaláló és zeneszerző; hajótervező, pilóta és autóversenyző; énekes, humorist...

Tovább olvasom »
X – A rendszerből törölve

2018.11.13 | wildwolf

Pánikbeteg rendőrnő és korrupt nyomozótárs, gyilkosság és öngyilkosság, autós üldözés és rendőrattak, forradalmár és anarchista, patkány és róka. Van itt minden, de a Liza, a rókatündér rendezője a le...

Tovább olvasom »
Dunkirk kritika

2017.07.22 | Mike Tyson

Christopher Nolan újfent megcsinálta és egy olyan háborús eposzt kreált, amire nem sokan számítottunk. Itt nem a minőségre gondolok, hanem, hogy mennyire újító és egyedi köntösbe tudta bújtatni a dunk...

Tovább olvasom »