Filmhome
Regisztráció
Nem:
Születési adatok:

Van facebook profilod?
Csatlakozz!

A Regisztrálok vagy a Regisztráció facebookkal gomb lenyomásával elolvastam és elfogadtam az Általános Szerződési Feltételeket és az Adatvédelmi tájékoztatót!

Békeidő vészhelyzetben

2020-04-27 09:00 | wildwolf | 0 | ()   (0) | 0 szavazat
Bár rendkívüli állapotot még nem hirdettek, gyakorlatilag kijárási tilalom van érvényben, a határokat, szigeteket, ligeteket lezárták, az iskolákat és kollégiumokat kiürítették, a közintézmények és szórakozóhelyek nem látogathatók, a boltokba és a közlekedési eszközökre is csak maszkban léphetünk.

Ebbe a helyzetbe egyszer csak megérkezik a Békeidő (amelyet a kényszerű moziszünet miatt az interneten lehet csak megnézni ide kattintva). Hajdu Szabolcs filmje persze nem annyira a békéről, mint inkább a békétlenségről, sőt az állandó harcról szól. Küzdelemről az igazunkért, a jogainkért, mások figyelméért és elismeréséért, a másik nem kegyeiért. És egyben arról a háborúról, amellyel politikusaink riogatnak rádióban-tévében, úton-útfélen a soros mumusokkal, akik ugyanúgy lehetnek top-vagyonos spekulánsok, mint nincstelen menekültek. A bemutató kapcsán a hazai nagyjátékfilmben most debütáló Wrochna Fannival beszélgettünk.


A filmbéli karaktered folyamatosan hazugságokba keveredik, és lelepleződéskor ezt azzal indokolja, hogy nem akar fájdalmat vagy csalódást okozni. Te hogyan gondolkodsz erről? Miért hazudik Dorottya? Miért hazudunk mi általában? Te milyen esetben szoktál?

 

Én soha sem hazudok. Csak nem mondom ki az igazat. Az minek számít?

Az, hogy az emberek miért hazudnak, az ahány ember, annyi eset. Dorottyáról valamivel többet tudok. Bár a Békeidőben se nála, se a többi szereplőnél nincs a szánkba rágva, hogy ki miért is jut el odáig, ameddig. Minden néző egy saját előtörténetet képzelhet oda. Vagy akár saját magát…

Sok mindent belelátok Dorottya hazugságainak az okába. És sajnos meg is tudom érteni. Szeretne tökéletes lenni, mindenkivel jóban lenni, mindenhol ott lenni és mindenki számára fontosnak lenni. Ez egy ideális élet lenne, csak ahhoz a nap 24 órája nem elég. Úgyhogy azt hiszi, hogy muszáj kisebb-nagyobb hazugságokkal menedzselnie a sűrű létezést, hogy továbbra is mindenkinek megfeleljen. De mivel már felnőtt és így felelős a tetteiért, szépen lassan elveszíti mindenki bizalmát és ezzel együtt a legjobb barátait is.

Ami engem a legjobban foglalkoztat ebben a témában az az, hogy ki számít hibásnak, és hogy mi az a csalódási szint, amikor már nem védheted meg őt mindenféle magyarázattal a nehéz múltjával és a traumáival kapcsolatban.

Egyszer pár olasszal kipróbáltuk azt, hogy csak azt mondhatjuk ki, amit tényleg gondolunk. Sikerült is, nagyjából másfél percig. Érdemes kipróbálni! Meglepő volt látni, hogy bár tudom magamról, hogy hazudni nem tudok, mégis mennyire félek a kritika megfogalmazásától.

Az egyik jó barátomnak nagyon igaza volt, amikor azt mondta, hogy a legjobb kaland az igazmondás. Odaállni a másik elé és elmondani egy titkot, vagy ami tetszik vagy zavar a másikban. Ugyanolyan gyomor-remegtető és felszabadító érzés, mint az extázis.




Egy korábban drámázó vagy színjátszó körbe járt lányt alakítasz, akit most is vonz a színpad. Egyik alkalommal a mamád ápolásának örve alatt épp egy lakásszínházi előadáson ülsz. Ezek a valós életedből vett szituációk? Mennyire vannak párhuzamok?

 

Ezek a karakterek Szabolcs fantáziájából összegyúrt alakok. Nincs közük a mi személyes életünkhöz. Nagyon érdekes, hogy kismillió emlékből rak össze egy szereplőt, mégis utána pontosan ráismerhetünk egy-egy embertípusra a saját ismeretségi körünkből. És még durvább, hogy nagyon keveset meséltem neki a szövegkönyv megírása előtt magamról, mégis rengeteg dologgal beletrafált a saját életembe. Ezt talán ő se tudja. Kivéve a legviccesebbet… Amikor Dorottya próbálja megfogalmazni a Rendezőnek és a Dramaturgnak, hogy mennyire hatásos volt számára a lakásszínházas előadás, na, azt a szöveget én egy az egyben elmakogtam nekik a Kálmán-nap című előadásuk megnézése után, úgy hogy már bele volt az írva a film szövegkönyvébe, amit én akkor még nem is olvastam. Képzelheted, amikor először a kezembe került… Azt hittem kifiguráz.



Amikor a hazafuvart felajánló pasik valóban le akarnak zavarni egy fuvart, Dorottya zavarba jön. Érezhető a bizonytalansága, de végül kihátrál a helyzetből. És még ő érzi magát bénának. Miért bénaság az, ha valaki nem akar két idegennel szexelni a Margit híd alatt?

 

Nem szívesen elemzem a jeleneteimet. Rám annyira zsigerileg hatott a film legtöbb helyzete – talán pont azért, mert nagyon is ismerősek a mindennapjaimból –, hogy azokról órákon át akarnék beszélgetni és sokakkal.

De szerintem azért „bénaság”, mert kedves és érdeklődő vagy. Megbízol az emberekben és miután kihasználják a nyitottságodat és rád másznak, egy annyira váratlan és kiszolgáltatott helyzetbe kerülsz, hogy teljesen leblokkolsz és végtelen sok ambivalens gondolat áraszt el. Olyanok, hogy „ez most tényleg nagyon para, vagy csak én reagálom túl? Nem akarom megbántani, de mindjárt hányok. Ha most nemet mondok, soha többé nem lesz munkám, pedig színész akarok lenni. Ha felpofozom, agyonver. Csinálj úgy, mintha erős lennél és beszéld meg vele okosan. De úgyse érti, úgyhogy csak éld túl!” Ez úgy a 20 százaléka annak a belső káosznak. Kicsit, mint amikor átvágnak. Csak ott utólag okosabb vagy, és vannak tippjeid, hogy hogyan reagáltál volna. Itt meg örülsz, hogyha soha többé nem kell rá visszagondolj. De mi lesz a következőnél?

Az elkövető pont ezt a bizonytalanságot használja ki, hogy meggyőzzön róla, hogy valójában te is ezt akarod. Az eddigi legjobb tanács, amit kaptam, az volt, hogy vegyem komolyan a megérzéseimet, és amint a bizonytalanságnak a leghalványabb érzése felmerül bennem, ahelyett hogy elnyomnám, vegyem úgy, mint egy vészjelzőt, ami arra figyelmeztet, hogy meneküljek.



Színészként kellett szembesülnöd hasonlókkal? A híres-hírhedt szereposztó dívány felajánlásával? Ez a #metoo mozgalom kibontakozása óta felszínre került probléma szerinted mennyire aktuális? 

 

Nem színészként, hanem az élet sok másik területén, de kellett. Kérdezd ezt majd meg az összes lánytól, aki interjút ad, nem hiszem, hogy lesz olyan, akinek nincs molesztálós emléke. És persze sok srácnak is. A #metoo-ról már alig hallani. Nagyon erős példát mutattak, akik kiálltak a saját történetükkel. Fáj, hogy sokan ebből csak izgalmas pletykálást indítottak; sokan kihasználták, hogy ez egy jól bevált téma és akkor lehet róla alkotgatni, csakhogy a legtöbb felszínes és bugyuta lett és ezzel annyit értek el, hogy akiket kicsit is foglalkoztatott a téma, azok már unják az egészet; sokan letudták ezt azzal, hogy a furcsa művészvilágban történnek csak ilyen mocskos dolgok, elfelejtve, hogy a politikusok, orvosok, bárkik világában is ugyanezek a dinamikák működnek; és a legtöbben máig nem fogják fel, hogy ez tényleg van. Rohadt nehéz ezzel bármit is kezdeni. Több ezer éves mechanizmusok. Egyelőre csak az jutott eszembe, hogy vinni kell az iskolákba, gimnáziumokba, egyetemekre a Békeidőt, ahogyan a FOMO-t és más elgondolkodtató magyar filmeket is, mint amilyen a Remélem legközelebb sikerül meghalnod :) vagy a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan. És a vetítés után órákon vagy napokon át dumálni az emberekkel. Közösen, egyénileg, az alkotókkal, szakemberekkel.

Ijesztő, hogy nekem nagyon vagány család, barátok és iskolák jutottak, mégse készített fel rá senki, hogy legyenek eszközeim megvédeni magamat és reagálni bántalmazó helyzetekben. Mivel ők is ugyanígy nevelkedtek.



Mennyiben más az, amikor a filmvásznon látható hasonló? A netre feltöltött bemutatkozó videódban is – kis túlzással – minden második jelenetben színésztársakkal ölelkezel vagy csókolózol. Nem tűnik kellemetlen munkának... Te hogyan éled ezt meg? 

 

Sajnálom, ha ez jön le legjobban a showreelből. Mi inkább egy életvidám és tettvággyal teli színészt akartunk ábrázolni a vágóval, Chichi Taddeuccival.

Szívügyem, hogy igyekezzek értékes és értelmes szerepeket elvállalni. És nőként ne csak a főszereplő srácnak a kis cuki, de jellegtelen barátnője legyek. Azt nem kell négy évig tanulni. Nagyon felhúz, amikor a filmekben vagy a sorozatokban a férfi színészek baromi izgalmas kihívásokat kapnak egy-egy összetett karakterrel, aztán átsuhan mellettük sok félmondatos nő, akikről nem is érted, hogy mi az istent adnak hozzá a történethez. Bár nekem is állandó dilemmám, hogy miben érdemes benne lenni és miben nem. Szerezzek tapasztalatot és ismerősöket, keressek pénzt, de közben maradjak hű az ízlésemhez.

És igen. Valóban nem egy kellemetlen munka. Nem is értem miért nem akar mindenki színész lenni. (Csak majdnem mindenki...) Bár nem az ingyen csókokért… Kétlem, hogy valaki a százfős stáb előtt élné ki a vágyait. Viszont az, hogy bármit megtehetsz, ami az életben nem illene bele a már kialakult személyiségedbe, na az tényleg „kellemes”.



Az előadás rendezője (filmbeli csábítód) kollégájának azt fejtegeti, hogy fölmegy a színész a színpadra és fél. Fél a közönségtől, fél a kritikusoktól. Tőlem ugyan nem kell! De így van ez? Nem csak a drukkról van szó, hogy mindenki a legjobb formáját akarja mutatni?

 

Elsőre bennem is felszínes paranoiák szoktak előjönni: el tudom-e majd sírni magam, van-e tokám, felkér-e majd ezután Magyarország összes rendezője, miért a másik színészt veszi épp a kamera. Aztán beugrik, hogy a szereplőm fájdalmai és örömei egy fokkal fontosabb témák. És próbálok inspiráló dolgokra fókuszálni. Például elképzelem, hogy ma játszhatok életemben utoljára, vagy hogy amit épp csinálok, azzal többszázezer embernek üzenek, vagy hogy a jelenetemmel szuperhősként világbékét érhetek el. Ha nagy a tét, az ad egy erős vibrálást.

Szerintem sokan attól félnek, hogy nem elég jó színészek. Én nem hiszek abban, hogy valaki tehetséges-e vagy sem. Szerintem játékkedv, mindent leszarás, egészséges önbizalom és egy dobogó szív kell. Én évek óta gyakorlom ezeket Paolo Antonio Simioni és Béres Miklós budapesti kurzusain – ha már életem első interjúja, ennyi reklám belefér. (Nevet.) És persze kell egy jól megírt dialógus, egy érzékenyen vezető rendező, mint amilyen Hajdu Szabolcs és egy figyelmes partner, amilyen Török-Illyés Orsi volt a forgatáson.
Egy jó csapattal pedig élvezetes közösen, magáért az előadásért vagy a filmért küzdeni. Megfeledkezve saját félelmeimről. És ezt a Békeidő forgatásán éreztem eddig a leginkább. A munka hangulata teljesen olyan volt, mint a Filmtett táborban: sok barát, aki azt csinálhatja, amit szeret és hisz abban, hogy abból valami nagyon jó lesz.



A szerző így értékelte a filmet:
A szerző tovább írásai »
Legújabb kritikák
Békeidő hadiállapotban

2020.05.02 | wildwolf

„... támadást indítottak fővárosunk ellen azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar demokratikus kormányt. Csapataink harcban állnak. A kormány a helyén van.” A Nagy Imre rád...

Tovább olvasom »
Látható A láthatatlanok

2020.04.19 | wildwolf

– Mondjál láthatatlan filmeket! – A láthatatlan ember Gárdonyitól és H.G. Wellstől, azután A láthatatlanok... – Tévedés. A láthatatlanok látható, elég, ha távmozijegyet váltasz rá.

Tovább olvasom »
Lejárt az álmodozások kora

2020.02.29 | wildwolf

Szabó István nem vette át a Magyar Filmakadémia életműdíját. Az ügynökmúltja miatt a közelmúltban többször kritizált Oscar- és Kossuth-díjas rendező nem kommentálta döntését. A Pesti Vigadóban rendeze...

Tovább olvasom »
Díjnyertes dokuk ingyen!

2020.02.07 | wildwolf

Február 3. és 11. között öt többszörösen díjnyertes, egészestés dokumentumfilmet, továbbá egy rövidfilmet tesz elérhetővé a nemrégiben megalakult Magyar Dokumentumfilmesek Egyesülete (MADOKE). Ingyen...

Tovább olvasom »
Emlékezzünk a Holokausztra!

2020.01.26 | wildwolf

1945. január 27-én szabadította fel a Vörös Hadsereg az auschwitz-birkenaui koncentrációs tábort, így ez a nap lett a holokauszt nemzetközi emléknapja. Az idei ráadásul a hetvenötödik évforduló, így a...

Tovább olvasom »
Mozikban debütál a Netflix

2019.11.21 | wildwolf

Három filmmel indul a Netflix a hazai mozikban, méghozzá úgy, hogy mind egy héttel korábban lesz látható nagyvásznon, mint a streaming szolgáltató saját kínálatában: Az ír premierjét november 22-re, a...

Tovább olvasom »
Hamis tükörképek

2019.11.07 | wildwolf

Kezeket a szívekre! Ki nem adta még ki magát másnak, mint ami? Ki az, aki sosem tagadott le néhány évet a korából, hogy diákjegyet válthasson? Vagy fordítva: aki nem hazudta még többnek magát, hogy be...

Tovább olvasom »
Diákcsíny vagy bűntett?

2019.11.05 | wildwolf

Itt az új generációs film. Ami apáinknak a Megáll az idő, nekünk meg a Moszkva tér volt, az gyerekeinknek a FOMO lehet. Buliból buliba csöppenünk, ahol minden kötelező kellék megvan: csajok, pia, még...

Tovább olvasom »
Mégsem süllyedt el a hajó

2019.10.20 | wildwolf

Először áprilisi tréfának tűnt, amikor április 1-jén, alig 3 nappal a kiírt kezdés előtt a fesztivál közösségi oldalára kikerült a szűkszavú közlemény: „Az idei, 26. Titanic Nemzetközi Filmfesztivál i...

Tovább olvasom »
Filmek évada

2019.10.16 | wildwolf

A József Attila Színház azt találta ki, hogy az új évadban a filmé a főszerep. Persze nem csinálnak mozit a színházból, hanem olyan klasszikusok kerülnek a repertoárba, amelyek nemcsak a vásznon, hane...

Tovább olvasom »
Hamisgulyás és valódi vér

2019.08.31 | wildwolf

Véreim, magyar proletárok – mondhatnánk Adyval, hogy megadjuk a felütést ennek a Kádár-korszakba helyezett vámpírhistóriának, melynek ha örök életet nem is jósolunk a mozikban, azért a történet eredet...

Tovább olvasom »
Kosztümös pornó

2019.08.31 | wildwolf

Metoo – halljuk mostanság egyre többször a szexuális zaklatást kardélre tűző mozgalmároktól. Bár a szex ebben a filmben is főszerepet játszik, én most mégis inkább az eredeti értelmében használnám ezt...

Tovább olvasom »
Fehér éjszakák, sötét titkok

2019.07.18 | wildwolf

Szex, drogok, rock’n’roll. Erre számít az az amerikai baráti társaság, amely egy svédországi fesztivált vesz célba. Ám kissé elkalkulálják magukat: buli helyett szektás önkívület és kínos körtáncok vá...

Tovább olvasom »
Szappanbuborék

2019.06.05 | wildwolf

Sok mindenre asszociálhatunk a cím hallatán. A kívül színpompás, de belül üres dolgokra, az egyre növekvő, de előbb-utóbb szétpukkanó gazdagságra. Vagy ahogy Azuma Sindzsi filmjének főszereplője aposz...

Tovább olvasom »
Minden szál Pécsre vezet

2019.05.10 | wildwolf

Ami Miskolcnak az Edda, Szombathelynek az Anima, Debrecennek a Tankcsapda, Nyíregyházának az Alvin és a mókusok, vagy Székesfehérvárnak a Blahalouisiana, az Pécsnek a Kispál és a borz, a 30Y, a Halott...

Tovább olvasom »
Félezer éves jövőbelátó

2019.05.02 | wildwolf

Autó és helikopter, robot és örökmozgó, tank és aerodinamikailag tökéletesített lövedékek. Leonardo da Vinci agyában több mint félezer éve született meg mindez. Éppen ma 500 éve, hogy a zseniális láng...

Tovább olvasom »
A jó, a rossz és a versek

2019.04.30 | wildwolf

A legjobb film elismerésével együtt összesen négy díjat söpört be a Rossz versek a moziforgalmazású alkotások díjátadó gáláján. Nem csoda, hisz a címében Rossz film valóban zseniális.

Tovább olvasom »
Észt hét és szovjet idők

2019.03.24 | wildwolf

Farmotoros Ikarus Tallinn főterén. Azok voltak csak a szép idők! Vagy mégsem? Hiszen az ötvenes éveket nemcsak szép piros buszok, de fekete Pobjedák és Szibéria felé induló vasúti szerelvények is fémj...

Tovább olvasom »
Idén lenne 90 éves

2019.02.28 | wildwolf

Ökölvívó, úszóbajnok és rögbijátékos; erdőirtó, sínépítő és ruhatervező; szaxofonos, gitáros és zongorista; csodagyerek, feltaláló és zeneszerző; hajótervező, pilóta és autóversenyző; énekes, humorist...

Tovább olvasom »
X – A rendszerből törölve

2018.11.13 | wildwolf

Pánikbeteg rendőrnő és korrupt nyomozótárs, gyilkosság és öngyilkosság, autós üldözés és rendőrattak, forradalmár és anarchista, patkány és róka. Van itt minden, de a Liza, a rókatündér rendezője a le...

Tovább olvasom »
Dunkirk kritika

2017.07.22 | Mike Tyson

Christopher Nolan újfent megcsinálta és egy olyan háborús eposzt kreált, amire nem sokan számítottunk. Itt nem a minőségre gondolok, hanem, hogy mennyire újító és egyedi köntösbe tudta bújtatni a dunk...

Tovább olvasom »