Észt hét és szovjet idők
Farmotoros Ikarus Tallinn főterén. Azok voltak csak a szép idők! Vagy mégsem? Hiszen az ötvenes éveket nemcsak szép piros buszok, de fekete Pobjedák és Szibéria felé induló vasúti szerelvények is fémjelezték.
Az Észt hét mozis nyitóelőadásán részt vevő Moonika Siimets, Az ifjú elvtárs rendezője elmondta, hogy máig élnek az akkori félelmek: a csengőfrász, amikor tudni lehetett, hogy az éjszaka közepén érkező egyenruhások vagy bőrkabátosok nem egy teára ugranak be.
Én 1980-ban születtem, de a mai napig megijedek, amikor egy autó fénycsóvája bevilágít a házba. Tudat alatt átvesszük ugyanis az előző generációk traumáit. Állítólag két emberöltő kell hozzá, hogy törlődjenek ezek a szinte genetikailag kódolt félelmek.
A főszereplő, a kilencéves Helena Maria Reisner már tényleg
egy új generáció szülötte. Hogy lehetett elérni, hogy bele tudja magát élni az
akkori helyzetbe, amikor a kislány édesanyját a szeme láttára hurcolják el?
Ha azt nem is értette, mi az az NKVD, azt tudta, milyen, ha nincs ott az anyukája. Az ő édesanyja sokat dolgozik külföldön, és elutazás előtt ő is úgy szokott elbúcsúzni tőle, hogy csak legyen jó, és nemsokára úja találkoznak. A filmbéli Leelo is mindent megtesz, hogy visszakapja anyját, de egy ponton túl már nem biztos abban, mi számít jónak és rossznak ebben az ellentmondásokkal és titkokkal teli korban.
A film szerint hat éves, a valóságban azonban csak három
volt, amikor édesanyját deportálták. Mit szólt az igazi Leelo az ilyen
változtatásokhoz?
Leelo Tungal önéletrajzi írása alapján készült a forgatókönyv, viszont szabad kezet kaptunk. Ő már hetven éves, de még mindig olyan aktív, hogy nem is volt ideje megnézni a filmet a bemutató előtt. Sokszor van olyan, hogy megszakad az író és a rendező barátsága, mert nem tetszik egyiknek a másik munkája. Ám ő eljött a premierre, és nagyon elégedett volt.
Viszont ahogy hallottam, nem mindenki volt ezzel így. Az
Észtországban élő orosz kisebbség nem nagyon örül, hogy a film őket kiáltja ki
fő gonosznak, miközben a sztálini diktatúra velük sem bánt kesztyűs kézzel.
Igen, voltak olyan
oroszok, akik odajöttek hozzám, hogy őket ugyanúgy el- és meghurcolták a
kommunisták. De tény, hogy az ötven éves szovjet megszállás idején olyan sokan
települtek az országba, hogy ma az 1,4 milliós lakosság negyede orosz
nemzetiségű. Akiknek egy része nem is beszél észtül, és ezért állampolgársági
vizsgát sem tud tenni.
Minden bizonnyal ez a probléma is egy-két generáció alatt
megoldódik. És remélhetően nem a krími vagy kelet-ukrajnai mintára. Hisz
Észtország NATO-tag, és így a katonai szövetség teljes védelmét élvezi. Ami
érdekes, hogy a film Dél-Koreában nyert fesztiváldíjat, pedig ott tényleg
kevésbé várná az ember, hogy megértsék ezt a sajátságos kelet-európai
problémát.
Koreában 35 évig volt japán uralom, úgyhogy ott tökéletesen értik ezt a fajta elnyomást, és a függetlenségért folytatott harcot. A Puszani Nemzetközi Filmfesztivál tavalyi közönségdíja jól példázza ezt.
Szerencsére azóta nagyot változott a világ nemcsak Koreában,
de Észtországban is. Hogy tudták a felvételekhez visszaforgatni az idő kerekét?
Visszakerült a helyére a Lenin-szobor, a politikai szlogenek és az egész letűnt
világ.
VFX vizuális
effekteket alkalmaztak. Kompjúter-animációval, grafikával és vágóprogramok
segítségével rekonstruálták a korabeli Tallinn kinézetét. 3D-s elemeket
kreáltak, és ezeket integrálták a forgatott anyagba, hogy az akkori valóság
tökéletes imitációját hozzák létre. Még WUMM modelleket is felhasználtak.
Az Észt hét filmjei még a hónap végéig láthatók, Budapesten kívül Szegeden és Debrecenben. Öt egészestés mozi mellett egy rövidfilmes válogatás és gyerekeknek szóló, bábanimációs vetítés is látható. A sorban ott van Észtország idei Oscar-nevezettje, a Megszoksz vagy megszöksz is, amely egy családi drámát dolgoz fel a férfi szemszögéből. Lesz két dokumentumfilm is, amelyek egyike szintén a történelmet boncolgatja. A Rodeo – Egy vad ország megszelidítése az 1992-es első szabad választások körüli káoszt mutatja be archív felvételek és frissen felvett interjúk segítségével. Azt, ahogyan egy kis ország minden erejével azon van, hogy levesse magáról a szovjet múltat.