4. Humen Fesztivál 09.11-15.
A fesztivál szervezői idén ősszel is elhozzák a szivárvány színeit az elfogadás jegyében. A két évig filmhétként működő, majd tavaly összművészeti fesztivállá alakuló esemény ezúttal is tucatnyi LMBTQ témájú filmmel, színházi előadással, privát tárlatvezetéssel és fotókiállítással jelentkezik.
Minthogy a világon nincs két egyforma ember, a különbözőségektől vagyunk egyediek, színesek, és akár ezektől válhatunk vonzóvá másvalaki szemében. Erdei Zsolt fesztiváligazgató szerint a rendezvény nem hivatott másra, mint hogy a kultúrával közelebb hozza egymáshoz az embereket, ahogy ezt más fesztiválok is teszik. A Humen Fesztivál a kezdetektől arra törekszik, hogy az előadások alatt a címkéit mindenki a ruhatárban hagyja. Ahogy az már korábban is elhangzott, ez nem egy fesztivál melegeknek, hanem a meleg kultúra bemutatkozása mindenkinek.
A szeptember közepéig tartó mozikínálatban láthatunk öt friss, külföldi filmfesztiválokat megjárt egészestés filmet és négy díjnyertes rövidfilmet. Saját kedvencem a Portré a lángoló fiatal lányról, amely az idei Cannes-i Fesztiválon elnyerte a legjobb forgatókönyvnek járó díjat és a legjobb LMBTQ filmnek járó Queer Pálmát. Ezzel Céline Sciamma vált az első női rendezővé, aki megkapta ezt az elismerést. Munkáinak visszatérő eleme a gender és a szexualitás képlékenysége, főként fiatal női szereplői esetében. Ebben a filmjében a fiatal festőnő, Marianne azt a megbízást kapja, hogy alkossa meg a számára ismeretlen Héloïse esküvői portréját. Hogy munkája eredményes legyen, napközben a lánnyal tölti az idejét, hogy alaposan megfigyelje a vonásait, éjszaka pedig a portrén dolgozik. A két nő napról napra közelebb kerül egymáshoz, ahogy együtt töltik a közelgő házasság előtti, utolsó szabad pillanatokat…
Hasonló témát boncolgat a Friss Hús legjobb LMBTQ rövidfilmjeiből összeállított Queer Shorts is. A szlovén Blaž Slana művében Mitja hazatér párjához, Bojanhoz, miután Berlinben próbált szerencsét. Ám olyan titkot hozott magával, ami kettejük kapcsolatába kerülhet, ezért keresi a megfelelő időpontot, hogy el tudja mondani. Az izraeli Atara Frish filmje, a The Love Letter – nem meglepő módon – egy szerelmeslevélről szól, amelyet a hadseregben szolgáló fiatal lány, Noa talál a szekrényében, és persze ezt sem pasi írta. Míg a karrierjét színésznőként kezdő bolgár Szláva Dojcseva filmes rendezését, a Whole-t az önmagunkkal való szembenézésnek szenteli: főhősének, Janának ráadásul ezt egy családi esküvőn kell megtennie.
Ha már színházat említettem, szeretnék kiemelni két előadást. Az egyik az Itt és Most Társulat improvizációs játéka. Az utca embere címet viselő interaktív sztori középpontjában mi más állhatna, mint a másság. „Érezted már, hogy más vagy, mint a többi ember? Mert máshogy szeretsz, máshogy nézel ki, másképp gondolkodsz, más a testalkatod, más zenéket szeretsz. Érezted már, hogy megbámultak, kirekesztettek, olyan kurtán-furcsán néztek rád a megállóban, kinevettek, leüvöltöttek, nem hallgattak meg?” – teszik fel a kérdést, amelyet azután a közönség történeteiből inspirálódva válaszolnak meg. Hollai-Heiser Anna vezetése alatt a játszók Varjú Nándor, Szőke Gábor, Bokor Ági, Borbás Gergő és Vízkelety Borbála.
Az FAQ Színház és a Dollár
Papa Gyermekeiből ismert Ördög Tamás pedig személyes történetekből kiindulva
hozza létre új előadását. A mai huszonévesek párkapcsolatait, álmait és
egzisztenciális nehézségeit boncolgató Álmodozók Bertolucci legendás filmjére
reflektál és lakásszínházi produkcióként lesz látható. A további szereplők:
Blahó Gergely, Cuhorka Emese, Georgita Máté Dezső, Göndör László, Orbán Borbála
és Tóvaj Ágnes.
