Filmforgatás és kulisszajárás
Hát persze, hogy a Filmpark, amely a magyar származású, de – szokás szerint – külföldön karriert csinált Sir Alexander Korda nevét viseli. Azóta, hogy 10 éve részt vettem a megnyitóján, meg kell valljam, most jártam ott először. És mennyi minden változott! A Stúdió, pontosabban a területen kiépült stúdiók, amelyek a hazai és nemzetközi filmeseknek nyújtanak forgatási helyszínt, mára annyira bejáratódtak, hogy két évre előre le vannak kötve. Folyamatosan telt házzal üzemelnek, a produkciók egymásnak adják a kilincset. A külföldiek nemcsak azért szeretnek ide jönni, mert olcsóbban jönnek ki, és még visszatérítést is kapnak a Magyar Nemzeti Filmalaptól, hanem leginkább amiatt, hogy a hazai filmszakma felnőtt a feladathoz: sok dologban (a preprodukciótól a posztprodukcióig) a hazai szakembergárda már maga mögé utasítja a többieket.
De nemcsak a titokzatos stúdióépületek zárt világa bújik meg a tízhektáros területen, hanem több életnagyságú díszletben (a Borgiák tévésorozat felvételére épített reneszánsz városkától egészen New York apokaliptikus hangulatú utcáiig) barangolhatunk, vagy akár magunk is kipróbálhatjuk a forgatás fázisait.
Kezdve a sminkeléssel, ahol nemcsak megszépülhetünk, de meg is csúnyulhatunk. Mivel mi egy zombifilmre készültünk, többen vérző, gennyező vagy hasonló guszta sebeket, vágásokat, sérüléseket varázsoltattunk magunkra. Akit pedig még ennél jobban is érdekel ez a szakma, az maszkmesteri bemutatón tanulmányozhatja egy-egy ilyen műalkotás elkészültét.
Az előkészületek után pedig irány a greenbox, ahol felhangozhatnak a jól ismert vezényszavak: ... ééés eksön! A kamera forog, és az alkalmi színészek átlényegülnek a választott forgatókönyv szerinti szerepükbe.
A filmbuildingnek nevezett csapatépítésen menekülhetünk egy virtuális világból (Escape from Kordania), harcolhatunk a királyi trónért (Game of Swords), mágusokkal küzdhetünk a zsarnokság ellen (Order of Dawn), vagy épp megálljt kell parancsolnunk a vírus terjedésének (The Subjects).
Merthogy egy gonosz milliomos olyan pusztítást szabadított New Yorkra, ami a Covidot százszorosan felülmúlja. Úgyhogy ember legyen a talpán, aki leveszi a maszkot, és felveszi a kesztyűt vele szemben. A szervezők nem titkolt célja, hogy a járványhelyzet után visszacsábítsák a látogatókat nemcsak a parkba, hanem a mozikba is. Hogy többek között a távolba szakadt Korda fivérek munkáit is megismerhessük, és az üresen tátongó filmszínházak ismét megteljenek élettel.
Mert ahogy egy másik program címe mondja: Mission is Possible! Parkon belül és parkon kívül is. Ez persze itt, a stúdióban többszörösen is igaz. Hiszen itt minden lehetséges: lehetünk kaszkadőrök (vagy a kevésbé bátrak beülhetnek a bemutatójukra), nyomozhatunk egy rejtélyes haláleset ügyében (bevállalósabbak akár versenghetnek is a mielőbbi megfejtésben), vagy szinkronizálhatunk olyan nagy sikerű sorozatokat, mint a Jóban Rosszban vagy A mi kis falunk.
Szóval haraphatunk vagy harapva lehetünk: ki-ki vérmérséklete szerint. A lényeg a kaland, ami itt akár terápia is lehet: a résztvevők feladatai közt vannak fizikai együttműködést igénylő küldetések, kreatív feladványok, színészi szerepek, fejtörők és bizalomjátékok is. Mindezek mellett olyan tematikus esteket is kínálnak, mint a karibi konyha, koktélok és szerencsejátékok segítségével Jack Sparrow világába repítő Karib tenger kalózai, a vajsörhöz hasonló bájitalok kóstolsával megspékelt Harry Potter, vagy a Szex és New York, amit aligha kell részleteznem.
Egyet sajnálok: hogy a nyitáskori filmtrükkös kiállítást (ez itt egy akkori archív fotóm) Elfújta a szél. Pontosabban egy másik őselem, a tűz emésztette el az egyik pavilont, így szűkebbre kellett húzni a nadrágszíjat meg a kiállítóteret. Helyette most élménytúra során nyerhetünk bepillantást egy film megszületésébe az első kapavágástól a vörösszőnyeges bemutatóig. Ami valódi élmény, köszönhetően nem utolsó sorban az olyan remek animátoroknak, mint Laura, aki minket kísért végig ezen a két és félórás virutális utazáson.
