Identitáskeresőben

Share

2019-11-21 09:03 | wildwolf | 0 | (0)   (0) | 0 szavazat

Zsifi. A betűszó a hat éve létrejött Zsidó Filmfesztivál és a több mint húszéves múltra visszatekintő Izraeli Filmhét kezdőbetűinek összeolvadásával jött létre. Ez már a harmadik olyan év, amikor közösen mutatkoznak be a zsidóságról szóló nemzetközi alkotások és az izraeli filmgyártás legfrissebb művei.

A filmfesztivál a Judafest – A zsidó kultúra ünnepe rendezvénysorozat része. Szervezője az idén 25 éves Bálint Zsidó Közösségi Ház, amely a negyedszázados jubileum alkalmából felvette a JCC Budapest nevet, vagyis csatlakozott a Jewish Community Center hálózatához, amely a világ minden táján jelen van. Most a Bálint Ház virtuális kapuján átlépve mindenki maga is megtapasztalhatja, milyen zsidónak lenni. Milyen terheket és örömöket jelent, milyen múltból fakadó, de máig jelen lévő problémákkal kell megküzdeni, milyen kulturális vagy vallási kötődéssel jár együtt. Szekulárisként belebújhatunk az ortodox rabbi bőrébe, zsidóként egy palesztin fiataléba; kereshetjük nagyanyánk gyökereit Lengyelországban, de ha az túl közeli úti cél, Afrikába és Mexikóba is eljuthatunk. Persze a Holokauszt témája se maradhat ki. Megismétlik a tavalyi közönségkedvenc Utolsó vacsorát, amely Hitler hatalomra jutásának napján játszódik, a Jó estét, Mr. Waldheim! lerántja a leplet a volt ENSZ-főtitkár második világháborús szerepvállalásáról, A tolmács segítségével tanúi lehetünk gyilkos és áldozata egy generációval későbbi találkozásának, a Toman révén pedig megismerhetjük a "cseh Schindlert", azaz a magyar zsidó családból származó Zdenek Toman ellentmondásos figuráját.

A magyar vonal amúgy is nagyon erős: a Zsifin lesz A pásztor hazai premierje, amely számos nemzetközi díjat nyert, míg legutóbb a Los Angeles Film Awards legjobb függetlenfilmes produkciójának választották, és Illés László rendező a zsűri különdíját kapta. Az 1944 végén játszódó, sűrű atmoszférájú filmben egy Vas megyei pásztor tanúja lesz egy csoport zsidó fogoly lemészárlásának, a valami csoda folytán életben maradt lányt pedig magához veszi. 

Műsoron lesz A létezés eufóriája, amely a locarnói Kritikusok Hetéről elhozta a nagydíjat és a szarajevói filmfesztiválon emberi jogi díjat nyert. A Tünet Együttes 2015-ben mutatta be a Vígszínházban a Sóvirág című előadást, amely azóta is repertoáron van, sőt Berlinben, Bécsben és Szabadkán is játszották. Szabó Réka filmje a próbafolyamatot követi végig. A rendező egy holokauszt-túlélőt kért fel a főszerepre. Fahidi Éva húszévesen egyedül jött haza Auschwitzból, ahol anyját, apját és kishúgát is elvesztette.

„Bár ellentmondott a józan észnek, felkértem a 90 éves Fahidi Évát, hogy szeretnék vele egy táncszínházi előadást csinálni. Azt akartam, hogy mindenki lássa őt. Egy duettet képzeltem Cuhorka Emesével, a nála közel 60 évvel fiatalabb táncosnővel. Életem legmeghatározóbb próbafolyamata volt – ezen keresztül szól ez a film a XX. századi történelemről, veszteségekről, a tánc erejéről, az öregedő testről, a szerelemről, egy 60 éven átívelő különleges kapcsolatról, és az élet elfelejtett értékéről” - mondta el Szabó Réka. 

Az utóbbi idők túlzás nélkül legjobb magyar filmje, a Saul fia nyomdokain az Oscarért induló Akik maradtak sem maradhatott ki a programból. Tóth Barnabás érzékenyen komponált mozija arról szól, hogy a legnagyobb tragédiák túlélőinek is joguk van az élet élvezetéhez. Egy valószínűtlen barátság kibontakozásának lehetünk tanúi a szintén náci haláltáborban elárvult 16 éves Klára és egy ugyancsak egyedül hazatért középkorú nőgyógyász között. A film a maguk mögött hagyott szenvedés ábrázolása helyett a jelenre helyezi a hangsúlyt. Takarékosan bánik a szöveggel és az érzelmekkel, sokkal inkább gesztusokkal és érintésekkel dolgozik, amelyek azonban többet mondanak minden szónál. A kislányt alakító Szőke Abigélt személyes érintettségéről is kérdeztük.

„Mi jártunk rosszabbul” – jelenti ki Klára azokra utalva, akik a zsidóüldözés áldozataivá váltak. Te is így gondolod, hogy a túlélőknek a rosszabb?

Klárának a kishúga a szeme láttára halt meg a gettóban, a szüleit elvitték, Aldó pedig a feleségét és két kisfiát vesztette el. Ezt nagyon nehéz feldolgozni, ha lehet egyáltalán.

A gyász vagy a lelkiismeret-furdalás miatt?

Talán a hiány, amit okoz az elvesztésük, az rettentő nehéz. Erős a kérdés is, hogy miért pont én éltem túl. Miért kellett, hogy életben maradjak, és mi a dolgom, milyen életem lehet nélkülük. Hogy ha a szeretteim meghaltak, én se vagyok jogosult az életre. 

Te mennyire tudtad átélni ezt a helyzetet?

Apai ágon zsidó felmenőim is vannak, így nekünk is sok veszteségünk volt. Ugyanakkor van olyan túlélő rokonom, aki már száz éves elmúlt, de hatalmas életenergiája van. Én a forgatás évében érettségiztem, így tájékozott voltam a korszakban.

Egy éppen nővé érő kamaszlány és egy középkorú férfi kapcsolata az apa-lánya szerű viszonytól valami megfoghatatlan irányba megy. Különösen, amikor az éjszaka közepén az ávósok már a szomszéd lakásban járnak, ők ketten pedig szintén a legrosszabbra készülve ölelik át egymást.

Végtelen nagy szeretet van bennük, és halálfélelmet élnek át akkor, ami pszichológiailag szexualizál. Illetve a ragaszkodásukat egymáshoz is láthatjuk.

Én úgy érzetem, kölcsönösen féltékenyek is egymásra.

Igen, a képbe kerülő új emberek felbontják az újonnan felépített világukat. Aldó, mint felnőtt érzi, hogy meg kell bontani ezt az intim kapcsolatot, hogy Klárának legyen esélye még új kapcsolatot létesíteni más, korához illő partnerrel.

Ki lehet gyógyulni ezekből a traumákból? El lehet felejteni a múltat?

Gyógyulni jó; akkor lehet felépülni és egészségesen élni, ha meg merjük élni a fájdalmat, és utána tovább tudunk lépni, ami nem feltétlenül felejtést jelent, hanem egy másik perspektívából látni az eseményeket. 

Az Egyesült Államok épp a világháború küszöbén állt, amikor a magyar származású filmrendező, Kertész Mihály Casablanca című filmjét forgatta. Róla szól a Curtiz című életrajzi dráma, amely amolyan film a filmben. A háborús propaganda támogatására ugyanis a washingtoni adminisztráció hivatalnokokat rendelt a készülő filmek felügyeletére. Topolánszky Tamás rendező a Montréali Nemzetközi Filmfesztivál fődíját nyerte el művével. 

A Művész és a Puskin moziban pergő filmeket izgalmas közönségtalálkozók kísérik. A Curtizhez kapcsolódóan Siker, pénz, csillogás címen rendeznek kerekasztalt, amelynek fő témája: van-e összefüggés a származás és a siker között. A nagy találkozás című rendezvényre a Puskin kávézójába várják az Akik maradtak alkotóit, valamint a film alapjául szolgáló könyv szerzőjét, F. Várkonyi Zsuzsát. Vallásos bűnözők a címe és a témája is annak a beszélgetésnek, amelyen Nényei Pál író, a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium tanára ütközteti véleményét Balázs Gábor egyetemi docenssel. Az Apád bűne központi kérdése pedig az, mit tehetünk szüleink traumáival. Kinek nagyobb a terhe: a gyilkos vagy az áldozat gyerekéé? Hogyan élhetjük túl azokat, amiket genetikusan örököltünk a göndör haj vagy a kék szemek mellett?